Témaindító hozzászólás
|
2015.01.02. 21:08 - |
|
[168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
Rod Grancourt
A batyja egy papir folott ult es epp alairni keszult. Behuztam magam mogott az ajtot, igy kizartam ebbol a beszelgetesbol a hugat. - nem a vadaszat miatt jottem, hanem pontosan azdrt - boktem a papirra. Kozelebb leptem. A ferfival szenvtelenul meregettuk egymast. - barmit igert, barmennyit fizet vagy akarmi, en mindenben le fogom pipalni - elszantan meredtem a batyjara. Nem hagyhatom, hogy ez megtortenjen. Minden kovet megmozgatok, hogy az enyem legyen. - en jobb szerzodest tudok ajanlani mint o - boktem az angolazsiai fele |
Nicholas Agrieton
Lisának új kérője érkezett és én fogadtam is, mesétl a családjáról bár már régóta ismertem azt a családot mert jó nevük volt és elég nagy volt a rangja is ahoz képest,hogy csupán egy nemes fia, nem is első szülötte hanem azt hiszem már a 4. fiú a családba. Már ültem az asztalomnál pennám a kezemben volt,hogy aláírjam a jegyességet amikor a herceg rontott be, lovát láttam még aki csak úgy tajtégzott és távolabb a húgom is érkezett. - Rod?- Néztem rá kérdően és félre tettem a tollat majd oda mentem hozzá. - Most épp nem alkalmas ha a vadászatról akarsz beszélni végre kiházasítom Elisabethet- Mosolyogtam rá mert végülis azért akartam ennyire kiházasítani mert vele ilyen neveletlen volt. Húgom is besietett és megnézte az új jelöltet, láttam rajta a félelmet de csak mosolyogtam rá. |
Nicholas Agrieton
Megráztam a fejem- Nem,nem szereti a prémeket inkább maradjunk annál a szarvasnál minek bőszítsünk fel egy akkora vadat?- ráztam meg a fejem megint lemondóan. Fáradt voltam de mégse akartam őt itt hagyni így úgy döntöttem ott alszok inkább vele, biztos ami biztos alapon. - Köszönöm aggódalmad- Bólintottam majd bementem a szobába és vele maradtam végig. Reggel tisztességesen elköszöntem Rod hercegtől.
//lezárt kör// |
Rod Grancourt
Hangosan nevettem fel. - már megszoktam. Ahol vagyok, ott semmi nem úgy történik ahogy eltervezik. Rendbe jön - mondtam és lenéztem hugára. - szép neve van... - mondtam elgndolkodva, majd odafordultam hozzá. - no... mit szólnál ha a vadászaton azt a medvét keresnénk meg és terítenénk le? Csináltathatnál neki valami szép prémet belőle vagy valami - vontam vállat és leültem. Gondolom nem akarja elhagyni most a helyet, hiszen én biztosan egész végig ott virrasztanék Ana mellett. Amikor elesett, akkor is utána még két napig ott voltam vele... |
Nicholas Agrieton
Nem engedtem meg,hogy más vegye át helyettem a húgom így én tettem le az ágyra és csak néztem eszméletlen testét és megsimítottam az arcát. Halkan suttogtam,hogí ELisabeth,meg minden egyebet amíg meg nem jött az orvos, engem felállítottak és arrébb tessékeltek,hogy megtudják vizsgálni.- Sárkány,erős.- Motyogtam de lehet inkább csak magamnak,hogy megnyugtassam érzéseimet. Csak egy esés volt még is úgy rettegtem,hogy elvesztem és teljesen egyedül maradok. Akkor a kis világom teljesen összeomlana és nem lenne semmim se. - jól lesz, nem lesz semmi baja.- Néztem Rod hercegre. Az orvos felállt és rám nézett. - Reméljük nem történt semmi az elméljével, remélhetőleg minden emléke megmarad mire magához tér. Nem ütötte be a fejét semmibe talán csak zúzódott a csont.- Hajolt meg és kisietett. Mély levegőt vettem ahogy megnyugodtam. - Bocsáss meg herceg ha megzavartunk - mosolyogtam rá.- Nem így terveztük- Nevettem fel. |
Rod Grancourt
Nem csúnya lányt küldtek hozzám, hanem valami egészen formásat. Nem érdekelt, hogy esetleg fattyam lesz, sok lány járt már az ágyamban... de abban biztos vagyok, ha egyszer valakit megszeretek, senki nem fog tudni rávenni arra, hogy más ágyában keressem majd a gyönyöröket. Végül a lány nem váltotta be az elvárásaimat... túl szemérmetlen volt és az ilyet nem szeretem. Másrészt kissé domborodó hasa figyelmeztetett, hogy egy együtt töltött éjszaka bonyodalmakat okozhat, h rám akarja fogni az apaságot. Épp kiléptem az ajtón, mikor Nicholas elsuhant mellettem, karjában a hugával. Értetlenül néztem utánuk, majd a nyomukba eredtem. - leesett? - kérdeztem aggódva. Persze nem szabadna aggódnom, de tudom milyen félteni egy túlságosan is szabad hugicát. Ott álltam Nicholas mellett. - ne aggódj! Rendbe fog jönni, ahogy megismertem, nem az a fajta aki bármit feld, nem? - kérdeztem mikor az udvari orvosuk nekilátott megvizsgálni Lisát... Lisának hívta ha jól emlékszem |
Nicholas Agrieton
Csak felnevettem szóval már inkább lenne egy hölgy társaságába mint az enyémbe. Meg is tudom érteni bár én inkább visszafogtam vágyaimat mert nem akartam fattyúkat, szükségem volt,hogy a gyerekeim az én nevemet viseljék és egy fattyú ezt nem teheti meg.- Persze, küldök szolgálatodra egy szép hölgyet- Kacsintottam majd lovamra néztem. Az esküvő időpontja még ki se volt találva de a meghívókat már szerte küldték. Nem értettem de inkább nem is foglalkoztam a megértésével. - Várom majd a vadászatot - Mosolyogtam és megköszöntem,hogy azt mondta szép a lovam. Még beszélgettem vele majd hagytam,hogy elmenjen fürödni. Amikor kijött a fürdőhelyiségből én csak elsiettem mellette húgommal a karomban, nem volt esuméleténél , az őrök csak siettek mögöttem. - Megbokrosodott a love egy medve miatt, Lady Elisabeth próbálta megnyugtatni de a ló hátra vágta a fejét egészen úrnőnk fejéig és eszméelteét vesztve leesett.- hebegtek -habogta,hogy bocsánatot kérjenek mikor semmit nem tettek. |
Rod Grancourt
Felsóhajtottam és bólintottam. Jól esettvolna most egy fürdő, ráadásul a gondolat, hogy nem lesz a közelemben a huga, felvillanyozott. - nemtudom... van nő akit a szolgálatomra tudnál állítani? - kérdeztem, hiszen fürdő mellé dukál egy nő is. Vagy nem? Lovam horkantott, én pedig elengedtem őt, majd odaálltam a sárkánnyal szembe. - akkor majd jobban leegyeztetjük a vadászatot... holnap viszont útra kelek és mad az esküvőn találkozunk. Értesüléseim szerint a napokban várható majd. Ez azt jelenti, hogy két hónapon belül meg lesz tartva - mondtam, majd elfordultam és megnéztem lovát - szép állat |
Nicholas Agrieton
Néztem ahogy szinte játszik lovának az orrával, teljesen eltudott a világ elől ha a lovával lehetett. Figyeltem őket és nem akartam megszakítani a hangommal ezt a pillanatott de ő megtette és szóvá tette,hogy lassan menjünk vadászni és persze ne vadkanra, nem is baj,hogy nem arra nem kifejezetten szerettem annak az állatnak a húsát. A húgomat nem kedvelte amit nem is csodálta de ez a kirohanása eldöntötte, hogy még ebben a hónapban jegyest találok neki és olyat kell találnom aki helyre tudja tenni őt nem egy félénket, ezt Lisa könnyen legyűri. - Akkor nem viszem magammal nem is baj, jó ha van valaki itt és figyel a rendre, mikor is lesz az esküvő? És persze,arra vadászunk amire akarsz- Kezdtem új témába hátha eltudom terelni a figyelmét kicsapongó testvéremről. Régen nem volt ilyen, csendes volt és mindig tudta, mit kíván tőle az etiket de amióta szüleink meghaltak 180° fordulatott vett az élete de nem is tudtam ezért hibáztatni. Megsimítottam én is fekete lovamat aki kidugta fejét,hogy megnézze mi folyik itt. Rengeteg ló állt rendelkezésünkre hisz a katonáink lovai is mind itt voltak. Nem is tudtam mit kéne mondanom, hogyis mondjam mennyire restellem ami a nagyterembe történt. - Szólok a szolgálóknak,hogy fürdeni kívánsz? A szobád már elkészült ha jól értesültem. - Húztam ki magam, körübelül egy magasak voltunk ami pont jól jött bár hercegi címe miatt mintha nagyobbnak látszódna vagy csak én érzem így, kitudja. - Ne félj Lisa vagy egy óra múlva jön csak vissza, elkerülitek egymást nem lesz több ilyen találkozó.- Ráztam meg a fejem. - Máskor ha jössz kérdezd meg mikor vagyok itt,hogy ne ő fogadjon- Ajánlottam fel mosolyogva. |
Rod Grancourt
A lordra néztem és mély levegőt vettem. - esküvő? Nem, nem akarok, hogy eljöjjön a hugom esküvőjére. Csak ha valóban megváltozik. - elfordítottam a fejemet és odamentem a lovamhoz. Megsimogattam a lovat és mosolyogva cirógattam az orrát. - a baráti vadászattal még jóvá teheted. Nem vadkanra megyünk majd, hanem szarvasra. Hallottál arról a nagy aggancsúról, nem? Most azt néztem ki magamnak. - elvigyorodtam. nem szoktam sokáig tartani a haragot és valójában nem is rá, hanem a hugára vagyok dühös. |
Nicholas Agrieton
Felsóhajtottam és valóban húgom most elvetette a súlykot majd meg is fogom mondani neki az biztos de most helyre kell hoznom amit ő elrontott. Az istállóba sietett Rod és én is felé haladtam, kinyitottam a hatalmas ajtót és ekkor vágtatott ki húgom szürke kancáján és vele 4 őre. Felmorrantam hisz majdnem elütött és csak néztem ahogy idegesen fogja a gyeplőt majd szép lassan eltűnik szemem elől. Megálltam Rod előtt. - Kérlek bocsáss meg neki herceg, majd én ezt elintézem, ne siess kérlek, maradj itt már megy le a nap, a lovad is fáradt!- Kérleltem. Nem akartam,hogy ilyen haragba válljunk el mert féltem ,hogy nagyon rossz hatással lesz a kapcsolatunkra. - Megnevelem, büntetést kap ezért és majd az esküvőn rá se fogsz ismerni - Mondtam már neki mindent. |
Rod Grancourt
Felmordultam és letöröltem az arcomról a bort. - nos ahogy látom valóban mennem kell. - dühös voltam de valóban nem tehettem semmit itt. - felajánlottam volna a jegyességet, de inkább nem - felálltam és igyekeztem megszárítani az arcomat a bortól. Dühösen néztem rá, majd megráztam a fejemet. Elindultam kifele, az istálló felé. A felkészíttt lovamat akartam, hogy visszamehessek a királyi udvarba. A lány valóban nem való az udvarba. És most már nálam, skóciában se szívesen látott vendég. Dehát, ő akarta ezt. Viselje is el, hogy viselkedése kihat bátyjára is. |
Elisabeth Agrieton
Csak mosolyogtam rajta hisz megint olyan stílusba beszélt velem a saját váramba ami cseppet sem tetszett. Megfeszült az alkapcsom,hogy ne mondjak semmit és bátyám folytatta vele a beszégletést miközben én épp próbáltam a bennem kavargó vihart elcsillapítani ami nem ment, most nem. Felálltam és egy ideig csak meredtem az asztalra majd a szolgára aki elsietett még süteményért majd megragadtam a kupám és egyenesen a herceg arcába öntöttem.Hajáról csöpögött lefelé az édes nedű. - A te jelenléted mérgezi meg a hangulatot, ostoba oroszlán, itt neked nincs a hatalmad még egy senki vagy! - Néztem rá idegesen miközben kisimítottam arcomból egy tincset. - Hogy merészelsz egyáltalán hozzám szólni?! élvezned kéne a vendég szeretetünket te ostoba semmire kellő - Akartam folytatni még - Lisa!- Kiáltott rám bátyám. Ránéztem, a saját vére ellen fordul?- Én vagyok a véred, nem ő!- Kiáltottam majd elhagytam a szobát őket magukra hagyva,bevágva az ajtót. |
Rod Grancourt
Megforgattam a szemeimet amikor a lány visszatért. Egyből rosszabb lett a hangulat, s ez meggyőzött engem arról, hogy meg ne próbáljam megkérni a kezét. Olyan otthont akartam, ahol a feleségem majd szeret engem és úgy néztem ettől a lánytól erre nem számíthatok. A bátyjára néztem. - örömmel veszek benne részt én is. Talán meg is küzdhetünk ott egymással! És vissza ne fogd magad csak mert herceg vagyok! - vigyorogtam. Imádtam amikor nemtudják ki vagyok és úgy harcolnak velem. Így nem adnak nekem esélyt arra, hogy másként nyerjek mint becsületes harccal. Úgy cak lötyögünk mindannyian. Felvont szemöldökkel néztem rá a hugára. - az, hogy én nem kérem azonnal a nyelvedet mert így fel van vágva, nehogy azt hidd, hogy velem lehet így feleselni. nem ajánlatos. Barátságos szándékokkal jöttem, de te megmérgezed a hangulatot leány. Bátyád szerint jól nevelt vagy... én csak formaiságokat látok és egy szúrós kaktuszt. - mondtam, majd Nicholashoz fordultam. - hozatnál még egy kicsit abból a süteményből? |
Elisabeth Agrieton
Bátyám felnevetett és belegyezett majd egy vadászatba - Ám az eksüvő miatt ha rendeznek tornát azon is ott leszek képviselem házam - Jelentette ki és én akkor léptem vissza a nagyterembe és csak figyeltem őket egy darabig majd leültem bátyám mellé és úgy néztem rá, szóval egy herceg mint jegyes? - Akaratos? igen az vagyok és nem megyek hozzá minden jött ment kószához- Néztem rá haraggal, utáltam ha úgy kezelnek és sajnos ez mostanában egyre többször fordult elő. A bátyám válaszolt,hogy igen minden a sajátunk, hisz szinte egy külön birodalmat építettünk ki itt a völgy szívében. Dédapám és neki az apja is több éven keresztül építette a várat, biztos helyre,hogy jól védhető legyen támadás esetén. - Rob Herceg, miért hiszi azt,hogy egy sárkányt megijeszt egy ostoba külhoni oroszlán?- Emeltem meg a kupám amibe töltöttek, szándékosan mondtam rosszul a nevét. Bátyám csak elmosolyodott de tudtam ha túlzásba viszem szólni fog. |
Rod Grancourt
Viccesnek találta amit mondtam, pedig valóban fontolóra vettem, hogy esetleg teszek egy eljegyzési ajánlatot a hugának. De ha nem, hát nem. - ilyen kis akaratos? - kérdeztem és közben beletúrtam hajamba, amit a huzat az előbb ahogy bejött egy szolga, összeborzolta. Aztán elmosolyodtam. - reméltem is. De egyszer szívesen összemérném veled az erőmet mondjuk vadászatban majd egyszer. - kihívóan vigyorogtam rá - csak szabályos játszmában természetesen. Amúgy eddig nem akartak meggyilkolni mióta Angliában vagyok. Ez meglepett, mert viszont otthon már vagy fé tucat merénylet volt ellenünk... - vontam vállat. - jó a szakácsotok. És a borotok is. Saját borászatod van? - itt igazából minden az övé, a húga csak akkor örökölne bármit is, ha meghalna... akkor is inkább csak a hozomnya lenne minden ami itt van és a férjének jelentene új vagyont. Felsóhatottam, miért is jár minden gondolatom akörül a lány körül? Nem értem... |
Nicholas Agrieton
Gondolkozóba estem szavai,mondatai miatt, tényleg a mostani királyt már nem is igen hívjuk királynak csak a fiáról beszélünk, mindenki azt várja mikor koronázzák meg és a mostani király mikor dobja fel a pacskert bár ezt senki nem mondja ki hangosan még is mindenki tudja. Hátra dőltem és a szék hangosan felnyögött alattam. - Én nem várok semmit nem érdekel nagyon az ország csak az én kis birtokom amit megvédek- Néztem rá, jelezve, Skócia ellen is. - Szerintem rossz ötlet lenne de én nem parancsolom meg neki,hogy eljöjjön mert még a végén képes magát megbetegíteni,hogy csak azért se jöjjön - Nevettem fel mert jól ismertem már a húgomat és a trükkeit is. - Egy herceg menyasszonyaként?- Vontam fel a szemölödköm és úgy néztem arcát, magára gondolt volna? - Hamarabb kaparja ki a szemét - Nevettem fel tüzes húgom miatt aki cseppet sem akart behódolni senkinek sem. Beleittam kupámba újra majd hagytam,hogy szolgálóim leszedjék az asztalt. - óó én nem fenyegetlek, utolsó férfi vagyok a családunkban nem fogom ostoba csatákra fecsérelni az időmet- Vigyorogtam újra. |
Rod Grancourt
Harsányan felnevettem . - nahát csak nem azt várod, hogy Nicholas legyen a király? Arramég várni, kell hogy a herceg király legyen, bár már tervezik a koronázását. Látnod kellene, ogy az apja mennyire ki van, hogy egy betegség miatt így lebecsülik és a fiát máris királyként kezelik - mondtam. - a húgom viszont valóban nem fogja megtűrni, hogy Nicholas folytassa apja léha életét. - oldalra döntöttem a fejemet. Büszke egy teremtés ez a srác is. - nos viszont úgy talán nem is lenne rossz, ha eljönne. Gondolj csak bele, úgy bemutatni, hogy esetleg... egy herceg menyasszonya. A király már úgyis beteg, hiába akarná az ágyába, úgy biztos senki nem akar majd hozzá érni, hogy egy herceg menyasszonya, ráadásul a híres sárkány a bátyja. - vigyorogtam. Igyekeztem kenegetni a büszkeségét és egóját, hogy ő is bízzon bennem. Aztán felröhögtem. - nahát nahát, csak nem figyelmeztet engem a sárkány! - vicceltm, de benne volt a figyelmeztetés, hogy a meggyilkolásom emlegetése is gondokat vonzzhat maga után. Persze én csak akkor veszem ezt komolyan, ha látom, hogy valóban komoly a fenyegetés |
Nicholas Agrieton
Az ételt vizslattam amikor fülemet megütötte, hogy kinézni magának a király, az nem is lenne olyan rossz. Fattyú lenne a gyermek de akkor is a király fattya. Nem, nem azonnal elvetettem ezt az ostobaságot hisz akkor oda lenne a nehezen kiharcolt család nevünk is. - Szóval a király nem szerelemből házasodik? Nem hiszem,hogy a húgod hagyná,hogy más nőkkel legyen de végülis semmit nem tehet ellene a királynő inkább csak egyfajta dísz a koronán - Gondolkodtma miközben újra töltötték kupámat.- Akkor cseppet sem lenne jó ötlet elvinni, nem gondolod? Felvágták a nyelvét, bevallom de jól nevelt egy királynak nem mondhat ellent - Sóhajtottam fel mert hallottam már ilyen esetekről igaz más királyságban. - A sárkány nem vegyül - Értettem arra,hogy házasságon kívül. - Köszönöm de annyi nemesnek mutattam már be, lassan döntenem kell - Ráztam meg a fejem mert nem igen akartam ezzel foglalkozni. Felhozta a falt is, igen már értesültem róla amint megérkeztem. Ahogy arról és húgom,hogy intézkedett. - Köszönöm, van elég katonám herceg ezt te is tudod és azt is ,hogy messze földön híresek- Vigyorogtma rá kicsit boldogan,hogy ilyen jó képzésben részesülnek. - Szóval, örülsz,hogy kiszakadsz kicsit a királyi udvarból, érthető ám egyszer te leszel a király . - Néztem komolyan - Ha addig nem ölnek meg- Nevettem fel. |
Rod Grancourt
Figyelmesen hallgattam Nicolast.Kedvelni fogom ezt az eszes srácot. Látszik, hogy ambiciózus és mindent meg tesz azért, hogy emberei tiszteljék és féljék őt. Ha sikerülne vele egy jó szövetséget kötnöm, megkötném őt anglia királyának és saját magamnak is. Egy ilyen szövetséges sosem árt. Felnevettem - két sárkány? Hát igen, elég szabad szájú és a királlyal szemben se fogná vissza magát. Márpedig amennyire vonzó nőszeméy, biztos vagyok benne, hogy a király kinézné magának és igyekezne megszerezni - sóhajtottam fel, mert valóban gondot okoz nekem is, hogy a király ilyen kicsapongó életet él. Bármior úgy dönthet, hogy nem Nicolast akarja a trónon, hanem egy új szeretőjének fiát, hogy magához láncolhassa az asszonyt. - ideje kiházasítani mi? Tudok pár nemesről akik rangban illenek hozzá és nőtlenek, vagy megözvegyültek - fordultam felé egy apró mosoly árnyékával az arcomon. Hátradőltem a széken. - rohangálósan. Végre sikerült meggyőzni az udvarban élőket, hogy én is tehessek valamit a hugom esküvője érdekében a pénzelésen kívül. Hallottam, hogy lerohanták az egyik faludat. Ha kell segítség, pár katonámat kölcsön tudom adni. Hátha valóban megijednek, hogy a sárkányt támogatja a skót oroszlán! - nevettem fel. |
[168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|