Témaindító hozzászólás
|
2015.01.02. 21:08 - |
|
[168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
Nicholas Agrieton
Néztem rá, igen számíthattak rám mert nem akartam semmilyen háborúba belekeveredni most, sok bajom volt és igyekeztem minnél jobb vőlegényt keresni húgomnak hisz már benne volt a korba már terhesnek kéne lennie férje első gyermekével de ő mindent visszautasította és én eddig hagytam is neki. - Látom szeretnéd ha elvinném az esküvőre de gondolj bele egy sárkányt az emberek közé, elég egy nem még kettő- Vigyorogtam rá. - Még a végén a királynak mondana valamit - Ráztam meg a fejem és folytattam étkezésem. - Sok kérőt látott már de a gyáznak tudtam be,hogy nem akarta egyiket se de mostmár itt az ideje lassan. - Sóhajtottam fel. - Olyan mint édesanyánk volt, büszke és nemes a herceg kérőket is úgy kezelné mint a többit de azt hiszem már láttad milyen ,nem érdekli a rangod - Nevettem fel mire láttam, apró bólintását. - Én döntök majd férjéről nem igen lehet beleszólása csak kedvességem miatt ami azonben véges- Húztam meg a kupámat és nagy kortyba ittam meg tartalmát. - Örülök, hogy Skóciával végre egyesülünkbár a birodalom ügyei nem igazán érdekelnek ezt te is tudo amíg senki nem jön a völgy ellen addig én se zavarok senkit- dőltem hátra. - Hogy megy sorod? - Kezdtem egy újabb témába. |
Rod Grancourt
Figyeltem a batyjat es egyet kellett vele ertenem. - orulok, hogy szamithat rad a herceg es a hugom. - mondtam, igyekezve, hogy megmaradjon szovetsegesnek. - ezek szerint nem szereti a keroket... ficsurok. Kiket mutattal neki? Ugye nem a Yorkokat? - ingattam a fejemet, mJd raneztem most mar komoly keppel - megkerdeznelek mit tenne egy herceg jegyessel, de nem all szandekomban hazasodni egyelore. Orulok ha a hugomnak sikerul vegre - forgattam a szemeimet. Neha orultem, hogy voltak olyan nemesek akikkel el lehet beszelgetni |
Nicholas Agrieton
Húgomra néztem kérdően amikor szinte parancsba adták neki hogy ott legyen én már most láttam,hogy nem fog eljönni ezért nem is fogom erőltetni mert felesleges dolog. - Különc? Ha ezzel azt mondod nem egy hisztis szajha akkor ez bók- bólintottam és hozzá láttam a tál ételhez amit elém raktak és beleittam kupámba is. Elisa bocsánatot kért majd távozott. - Én ott leszek,hogy felesküdjek a királyra de őt tudod nem vehetem rá és ezt te se parancsolhatod meg. Herceg vagy- mosolyogtam rá minden ellenszenv nélkül. - Nem igen kedveli őket bár úgy is tudja én döntöm majd el apánk helyett,hogy ki lesz a férje. Nem tűri a ficsúrokat- mondtam miután beleharaptam a kenyerembe, megrágtam alaposan majd lenyelése után folytattam. - Bocsánatot kérek ha bármit mondott amit nem kellett volna. |
Rod Grancourt
Lattam rajta, hogy most elegge belemasztam a lelkivilagaba. Felsohajtottam es bocsanatot akartam kerni, mikor megjelent a batyja. Felalltam es udvozoltem. - orulok hogy latlak! - vigyorodtam el. Egyszer talalkoztam vele, amikor apamat elkisertem, hogy megbeszeljuk a hugom hazassagat a kirallyal. Akkor meg o is fiatal fiu volt. - az eskuvo miatt. Es orulnek ha a kulonc hugodat eltudnad hozni! - gonoszkas vigyor terult el az arcomon, mert ezzel szinte parancsba adtam, hogy otg legyen a lany. - kezdem azt hinni en vagyok az eddigi leghosszabb ferfi latogatasotok. Meddig birtak a kerok? |
Elisabeth Agrieton
Nagy nehezen rávettem magam,hogy belekóstoljak nem lett volna jó,hogy kidobják az ételt ebbe az időbe így belettem a fürjbe és nyugtáztam magamban,hogy még mindig olyan finom majd elmsolyodtam szaván és beleittam megint a kupámba, nagyon szerettem az édes bort de sose vittem túlzásba. - Miért venne le a lábamról?- kérdeztem tőle, udvaroltak már nekem de egynek se hittem el soha amit mondott, mindig csak jöttek kinézetemmel. - Igen, neked él - mondtam kicsit szúrósan a megjegyzést mert fájt,hogy ezt mondta inkább el is toltam a tányérom - adjátok a szolgálóknak- szóltam és elvitték. Valamit már mondani akartam amikor bátyám megjelentt, kezet fogott neki és köszönt illedelemsen és szólt,hogy hozzanak neki ételt. - Ritka,hogy férfival látlak- csókolta meg a homlokom és én csak mosolyogtam. - Az esküvő miatt? ott leszek- mosolygott a hercegre. |
Rod Grancourt
Felsohajtottam es a mennyezetre emeltem a tekitetemet - latod egesz mas vagy. Teged nem nyugoz le a romantika mj? - kerdeztem csodalkozva. Ilyen lannyal se futottam meg ossze. Az etelt most, hogy mar elem tettem, megettem, hiszen kidobni kar lett volna. - ne szemtelenkedj.... meg herceg vagyok.... es remelem az is maradok meg, mert az azt jelenti, hogy az en apam el - mondtam es lebamultam a furjre. Neki is volt, de o szinte hozza sem ert az etelehez. Hihetetlen. Amikor a batyjat emlitette, bolintottam. Vele is beszelni akartam errol azbeskutetelrol, meg miegyebekrol. |
Elisabeth Agrieton
A szolgálólány rám nézett és én bólintottam neki, egy rendes adag ételt hoztak neki és tőlem pár székkel arrébb le is tették. Öntöttek neki bort mert nem akartam,hogy később azt mondják,hogy nem bánunk jól egy herceggel aki a vendégszeretetünket élvezi még akkor is ha szinte kiharcolta magának. Végig hallgattam de azok után amiket mondott. Miért hiszik azt az emberek,hogy olyan vagyok mint mások? utálom amikor gondolnak rólam valamit csupán mert lady vagyok és nem egy hercegnő vagy valami más. - És akkor most..- néztem a pohár tartalmára majd rá - be is fonjuk egymás haját és mesélünk családunk történetéről? Az enyém nem virágos mint a tiéd herceg vagy szólítsalak már királynak?- gondolkoztam hangosan és csak néztem ételem. - Vad..- mosolyogtam - igen, bókod kecsegtető és hízelgő mégsem vesz le lábaimról, Skóciában biztos imádnak a nők és talán itt is de én más vagyok ahogy mondod. A bátyám nemsokára megérkezik remélhetően, biztos beszéded van vele- néztem rá. |
Rod Grancourt
Megraztam a fejemet - nem koszonom, eleg ha kapok egy cipot. Nem akarom elvenni jobbagyaidtol es hubereseidtol az etelt. En csak vendeg vagyok de... latom nem csak en vagyokvilyen bogaras - leultem. - otthon mindenki hulyenek nez engem es avhugomat, mert nem hagyjuk annyiban ha valami baj tortenik. Volt, hogy Ana nem evett ket napig, amig apam el nem adott par baranyt, hogy segitsen egy csaladon. - elmosolyodtam es raneztem. - tudod rejtely vagy. Azthittem, te is olyan vagy mint minden Lady. De nem, te vadabb vagy, erdekesebb. - probaltam neki bokolni. Ha hallott a rolam szolo pletykakrol, hogy mindenhol udvarlok, akkor hinni fog abban, hogy ezt most valodi csodalattal mondtam. |
Elisabeth Agrieton
Néztem a tálam ami rendesen megvolt pakolva mindennel, csirke hússal, báránnyal és a kedvencemmel: fürj hússal. Mégsem bírtam enni csak gondolkoztam folyamatosan , épp boros kupámat emeltem meg amikor kinyílt az ajtó és megjelent. Magam elnyomtam egy sóhajt mert semmi kedvem nem volt ahoz,hogy megint sértegessen a saját birtokomon. - Nem zavarsz herceg- tettem hozzá mielőtt újra kortyoltam de letettem kupám és ránéztem. Ajánlata meglepett de büszkeségem nem engedett neki, ez a hibám volt. Sajnos, túlságosan is büszke tudtam lenni. - Köszönöm kedvességed és királyunk kedvességét de nem élek vele, eltudjuk látni a miéinket- néztem rá és a király szót keserűséggel ejtettem ki. Nem találkoztam még vele de nem is igen harcoltam érte. Tálamra néztem majd rá - Szóljak a szakácsnak,hogy éhes vagy? - Kérdeztem meg hisz akkor neki is megterítenek Én úgy is befejeztem az evést,azthiszem. |
Rod Grancourt
A lovat simogattam es azon gondolkodtam, hogy vajon miert ilyen ez a lany. Elhiszem, hogy o iranyitja a helyet, de hogy ilyen legyen?! Megraztam a fejemet, ekkor hallottam meg, hogy mit inteznek. Osszevontam a szemoldokomet. Egy olyan lAdy aki nem azzal foglalkozik, neki mi a jo? Ilyennel is ritkan talalkozik az ember. Befejeztem lovam nyuzasat es felmentem. Egyedul volt az etkezo teremben, egy hatalmas asztal vegeben ult. - elnezest, hogy zavarlak... de hallottam, hogy mi tortent. A rendelkezesedre tudom bocsajtani az egyik kiralyi nyajat, hogy segedkezzunk, fat is es gabonat is kaphattok - mondtam, hatha most mar nem lesz olyan ellenseges |
Elisabeth Agrieton
Felidegesített, és amint kiment rájöttem,hogy muszáj sétálnom vagy itt helybe hisztérikás rohamot kapok mint a hercegnők amikor a számukra kedves kérő elveszti a párbajt és helyette egy másik férfi csókol nekik kezet. Ó istenekre hányszor láttam én már ilyet! Anyámmal csak azért mentünk el a tornákra mert ezeken jót tudtunk mulatni. Hiányzott, nagyon is. Szóltam,hogy terítség meg az asztalt miközben kimentem. Kint mély levegőt vettem és éreztem ahogy a tiszta lélegzetem szinte marja tüdőmet de kellemes érzés volt. Elindultam kicsit sétálni gondoltam megnézem Saphirát de még az istálló előtt utolértek egy üggyel. - Úrnőm, a termést letiporták a hegyi törzsek, így éhezni fognak- Utalt a közeli falu embereire. - Amíg nem terem meg újra gondoskodj ellátásról, csökkentsd az én adagomat is ez rengeteg és sose bírom megenni, pár lovag menjen segíteni és a nyájunkból is vigyél pár darab marhát , tejelő tehetet és bárányt. - Írtam alá a papírt, hogy az én parancsom. Lovam kidugta a fejét és megvakartam, még anyámtól kaptam őt és apámtól születés napomra. Felsóhajtottam és bementem a nagyterembe és leültem az asztalhoz , egyedül. Mostanába csak egyedül ettem mert Nicholas sosem volt itt. |
Rod Grancourt
Lehunytam a szememet es mosolyogva megraztam a fejemet - nemtudom melyik az idegesitobb. A mindenben iranyithato lanyok, vagy te, aki azt kepzeled skociat legyozhetitek, fenyegethetitek - sohajtottam es vegul raneztem - koszonom - azzal sarkon fordultam es otthagytam ot. Meg akartam nezni, hogy van a lovam. Nagyon szerettem azt a lovat, talan megveszem majdvNicolas hercegtol. Kozben felmertem a varat. Mintha egy uj orszagba kerultem volna. Ki tudha, talan anglianak egy uj walesszel kell szembeszalnia nemsokara. Az istallo szaga megnyugtatott. Lady Agrienten gondolkodtam.... hogy lehet valaki ilyen? Nem neveltek? |
Elisabeth Agrieton
Ő jól szórakozott de én már kevésbbé mert egyre idegesebb lettem és nehezemre esett már leplezni. - A tisztelet kölcsönös ha nem én se teszem meg ezt akár milyen rangod is van. - jegyeztem meg unottan. Majd a lovászra néztem és kicsit megkönyebbültem,hogy elmegy de láttam rajta a sértetséget és tudtam jól bátyám nagyon ideges lenne ha megtudja ,hogy hagytam elmenni ilyen udvariatlanul. Megfogtam a ruhám szélét és megszorítottam de még is mosolyogtam rá. - Skócia közel van, nagyon közel és a sárkányok mindig is kedvelték a bárányhúst- döntöttem meg a fejem de mielőtt válaszolhatott volna folytattam. - Biztosan elfáradtál ezzel a kis üzenettel- böktem fejemmel az ostoba cetlire - előkészítetek neked egyy szobát, biztos vagyok benne pihennél, utána étkezhetsz , én most fogok addigra neked is csinálnak újabb adagot- engedtem el ruhámat nyugodtan. |
Rod Grancourt
Elmosolyodtam rajta. - o, engem csak tisztelni kellene. Ha nekem nem szuletik utodom, a hugom gyermekei lesznek a skot orokosok. Ha engem nem tisztelsz, nem tiszteled a hugom, a majdani kiralynedat. Vigyazz ezzel, a csaladom a mindenem - azzal az inas fele fordultam - nem hinnem, hogy ennyire sietek. De ha kitessekelsz - vontam vallat megjatszva a megbantottat. Nem sikerult igazan felbosszantania, csak azt akartam, hogy tudja nekem igenis van hatalmam folotte is. Foleg mivel ok igen kozel vannak Skocia hatarahoz. |
Elisabeth Agrieton
Megrémültem a szavai miatt, a bátyámat nem fenyegetheti hisz tudta jól ha ő meghal oda az egész család nevünk hisz az én fiaim és lányaim mind a férjem nevét veszik majd fel és az ősi dinasztiánk kihal. Annyira mellen ütöttek a mondatai,hogy most én hátráltam meg és csak kis idő után tudtam a szemébe nézni. Összekelett szednem a bátorságomat és visszavágni valamivel ami nem lázadás. Újúlt erővel néztem rá megint és mély levegőt vettem. - A királynak esküt teszünk de te, te nem vagy senki itt csak a királynő testvére, itt neked nem lesz hatalmad. - közöltem vele a száraz tényeket. És ekkor az egyik lovász besietett,hogy elkészítették a lovát. Illendő lett volna megkérnem,hogy maradjon itt az éjszakára,hogy kipihenje magát és bátyámmal is beszélni tudjon de inkább nem tettem. |
Rod Grancourt
Van benne valami ami valoban egy sarkanyra emlekeztet, de velem akkor sem beszelhet igy. - nos, nem nekem kell tiszteletedet tenned, hanem a herceg menyasszonyanak, es ehhez nekem azert van kozom mert a menyasszony a hugom. Skocia es Anglia most ezzel egyezseet kotnek. Masreszt fenyegetlek, mert szavaid fenyegetest koveteltek. A kulonbozo csaladi mendemondak meg nem erdekelnek. Meg egy kislany szarvait is le lehet torni. Ne huzd ki a gyufat, mert a vegen a batyad fogja megbanni es akkor a sarkany elvesz - azzal megtorpantam. Nem fog tovabb hatralasra kenyszeriteni engem ez a lany, akinek ugy felvagtak a nyelvet. |
Elisabeth Agrieton
Testtartása megváltozott és az arcán a vonások is, szóval kezdem kihúzni a gyufát. Felém magasodott kihasználva apró termetemet de én nem hátráltam meg ahogy várta volna csak néztem és álltam a tekintetét is. - Ugyan kérlek, csak elméletek egy szóval nem mondtam,hogy nem esküdnénk fel nem óhajtunk háborút , egyenlőre- mosolyogtam rá megint. - A herceget megértem de te? neked ugyan mit számít, nem te vagy a király- közöltem a kész tényeket. Nem kellene ilyeneket csinálnom mert még végén bátyám bánja meg. - ez csupán csak az én véleményem, és herceg nem kérek több kioktatást különben nem leszel szívesen látott vendég. - Léptem közelebb amitől ő hátrálni kényszerült- Herceg vagy de a saját házamba fenyegetsz, ami nagyon ostoba döntés ugye tudod? A srákény haragja mindent felperzsel Rob Herceg- figyelmeztettem.
|
Rod Grancourt
Nem tetszett most mar a stilusa. Szerencsere fole magasodtam, mert igy picit tudtam ereztetni testtartasom megvaltoztatasaval, hogy feszegeti azt a bizonyos hurt. - ha nem akartok feleskudni, az erdekes lesz. Nemhinnem, hogy Nicolas, vagy en orulnek neki. - mondtam. - neked a hubereseidet kell elhoznod, hogy lassak amint kelloen udvozlod majd uj kiralynedat. - oktattam ki ujra. Jol esett vele igy banni, mas volt mint a tobbiek, nem huzodott vissza, pedig nagyobb a hatalmam az ovenel.
|
Elisabeth Agrieton
Elmosolyodtam azon,hogy az a tipikus hercegi gőg nála is fellehető volt mint bátyámba bár ő nem herceg. Persze azt mondta,hogy ő más mitn a többi. Nem igen volt mostanába kérőm ami megnyugtatott végre. Kihúztam magam megint amikor ő kicsit engedett a tartásán, majd szép lassan közelebb mentem hozzá. - Elhiszem,hogy te más vagy hisz herceg volnál, nem?- Költői kérdés volt, nem kellett rá válasz mert pontosan tudtam. Felmorrantam nagyon halkan, hogy kioktatott. Tudtam jól,hogy egyedüli női tagja vagyok családomnak. - Tudom,hogy ott meg kell jelennem eszem ágába se volt nem elmenni de mi van ha nem akarunk felesküdni? valaki megyilkoltatta a szüleim - Döntöttem meg a fejem, csupán kérdések voltak egyiket se gondoltam komolyan de ezt neki nem kellett tudnia. - Én hölgy vagyok,nekem nem kell senkire felesküdnöm mivel kardommal nem szolgálom őket- ezen halványan elmosolyodtam hisz tudtam használni. |
Rod Grancourt
Meglepetten neztem ra. Nemtudtam most miert nem lehet szerencsem mint maskor. Vwgul sohajtottam es es megadoan leengedtem vallaimat. - kar, pedig szivesen lattunk volna ott, foleg mivel csaladod kepviseloje vagy. Masreszt engem nem lehet a kerokkel osszehasonlitani - vigyorodtam el. Korbeneztem. Az elobb tiszteletem jeleul hajoltam meg neki, mi mindig kicsot nagyobbra becsuljuk tarsainkat mint az angolok. Masreszt nem arthat joban lenni ezekkel a nemesekkel akik ebben az orszagban vannak. Talan ha olyan helyzet ele kerulnek nehezebben hoszik el a bemocskolasunkat. - viszont a herceg koronazasara el kell jonnod, hogy hubereseitekkel egyutt feleskudjetek ra es felesegere is - magyaraztam, mikozben kicsit lazitottam ruhamon, mert mar majd megfullasztott a nagy szoritasa |
[168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|