|
Témaindító hozzászólás
[61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
 Rod Grancourt
Csak néztem őt, majd felnevettem - nem fogsz elkapni semmit sem, hidd el nekem! Bár akkor a szellemedet mindg láthatnám, talán megéri - azzal beléptük. Az egyik felszolgálólány átölelt engem - szia Ginny... te is hiányoztál, de most nem érek rá, ebédelni jöttem - bevetettem a szoknya alá jutó mosolyomat és Ginny elpirult, máris rohant a szakácshoz hogy hozza az ételt, amit egy hercg megehet. Leültettem a ladyt egy asztalhoz. - nos... az elég kínos. Ne lepődj meg ha meglátsz majd nálatok! |
 Elisabeth Agrieton
Meglepődve néztem rá, most komolyan egy herceg meg egy lady egy kocsmába? Ezért ez fura és bárki bármit mond veszélyes is. Hisz kocsmákba rengeteg bűnöző megszokott szállni és talán csak ránk várnak. Elhesegettem ezeket a gondolatokat a fejemből.Oké Lisa üldözésimániád van. - Oké de ha meghalok a te hibád lesz és az is ha elkapok valamilyen betegséget és ne félj vissza jövök kísérteni- Vigyorogtam rá mikor beléptünk a kocsmába ahol jó hangulat uralkodott. Az egyik lány oda sietett hozzá és átölelte miközben azt mondta rég látta és hiányzott neki. Felhúzott szemöldökkel figyeltem az eseményeket. - Nekem nincs beleszólásom csak a bátyámnak - Feleltem még kinti kérdésére. |
Rod Grancourt
Felsóhajtottam és megforgattam a szemeimet. - jól van... Akkor most ebédelek veled - néztem rá, majd elindultam vele egy utcába. - ettél már kocsmában? - kérdeztem nevetve - nagyon finom ételeket csinálnak - álltam meg és oldalra döntöttem a fejemet. - másrészt neked van beleszólásod az eljegyzésedbe? |
Elisabeth Agrieton
Szinte ostoba dolgokról tudtunk fecsegni ami nem volt rám jellemző még is jól kijöttünk még így is,hogy nem öltük egymást. Amikor elmentünk a hölgy előtt merevvé váltam és arcom is érzés nélküli volt amikor hallottam megjegyzéseiket de nem akartam visszaszólni annyiszor hallottam már ezeket, boszorkány,szajha,ördögfiók sok mindennel illetek már találékonyok az embere erre már rájöttem.- Akkor most tudjuk megejteni az ebédet vagy máskor már nem - Gondolkoztam hangosan,hogy lenne időm rá de tényleg csak így volt. Lovagjaim árgus szemmel haladtak mögöttünk enyhén lemaradva így némi szabadság érzetet adva nekem. - érdekes, csak ketten vagyunk már a családba mégis mi vagyunk a leggazdagabb család az országban- Gondolkoztam megint hangosan. |
Rod Grancourt
Felnevettem és láttam, hogy jót tesz neki a veszekedés mentesség. Kinyúktottam felé a karomat, hogy nyugodtan karoljon belém - áh egy ebédért mindent - mondtam magabiztosan és próbáltam nem úgy vigyorogni mint egy eszement. nehezen ment. Ahogy elhaladtunk egy kisebb női csoport mellet, azok illegetni kezdték magukat, hogy inkább rájuk figyeljek, ne a vörös boszorkányra... lenézték vörös haja miatt. |
Elisabeth Agrieton
Felnevettem és egykori rosszúl létem csak úgy elillant miközben beszélgettem vele és már nem kellett senkire se támaszkodnom,hogy megtudja állni. - Nekem semmi csak ő lesz a királynő és én nem..nem akarok ...nem menne biztos megbántanám meg ah.- Nyögtem fel és inkább félre néztem mintha megnézném az egyik kofa selymeit bár ez csak elterelés volt,hogy összeszedjem magam és mire visszafordultam hozzá már sikerült is.- Persze, csak nehogy elbizza magát herceg és veszítsen- Mosolyogtam rá és tovább haladtunk a nagy forgatagba.- Bár eddig azt mondta nem versenyzik kegyeimért és még én vagyok kiszámíthatatlan -Csóváltam a fejem. |
Rod Grancourt
Felvontam a szemöldökömet. Csak nem fél a hugomtól? - mi a bajod Anaval, hm? - felnevettem és megráztam a fejemet. Valóban nem értettem miért retteg ettől annyira. Olyan mint én, skóciai. Semmivel sem rosszabb nálam... sőt sokkal jobbnak vélem a drága hugicámat. - a szavadon foglak Elizabeth! Velem nehezen tudnak versenyezni a kérők! - vigyorom farkas vigyor volt, a tipikus hercegő gőggel, hogy engem biztosan nem tud senki sem legyőzni. Persze, tudtam, hogy ez nem igaz. Nicholas herceg néha le tudott már győzni ittlétünk alatt. |
Elisabeth Agrieton
Figyelmesen végig hallgattam azt amit mondani akart és egyszer se vágtam közbe. Nagyon sok tanítom volt és főleg ezt tanították meg nekem. Elmosolyodtam mondanóján. - Mi tűz és víz vagyunk, bár dönthet úgy a bátyám,hogy téged választ ha jelzed felé óhajod de sokat kéne harcolnod velem tudod milyen makacs vagyok - Mosolyogtam tovább mert tényleg ilyen vagyok. De mintha neki ez tetszett volna, hogy megharcolhat egy lánnyal aki nem dobja szét a lábait rangja miatt. Rémülten léptem egyet hátra.- nem,én és a herceg jegyese? nem - ráztam meg a fejem hebegve, most először nem tudtam mit kéne mondanom csak álltam ott és néztem rá enyhén elvörösödve. |
Rod Grancourt
Mély levegőt vettem és elmosolyodtm. - remek - ingattam a fejemet szarkasztikusan. - nos ki tudja Elizabeth? Már gondolkodtam, hogy megkérjem a kezed, de mint mondtad, nem óhajtasz a feleségem lenni, még az ágyamba sem kívánkozol, így nem lenne szerencsé, nem igaz? Más részt... ha kell a húgomat is belerángatom egy ebédbe, csak hogy veled ebédelhessek - kipróbáltam, hogy nála ez a stílus mennyire hat. Akartam, hogy hasson rá. |
Elisabeth Agrieton
Felevettem hisz akkor akar találkozni velem amikor már nem lehet, hisz nem hiszem,hogy bátyám hagyná,hogy találkozzak valakivel egy ebédre is akár aki nem lesz a vőlegényem most,hogy a fejébe vette azt,hogy mindenképp kiházasít. - Elisabeth, ne becézzen herceg- Kacsintottam rá ,hogy kicsit játszhassak vele. - Sajnálom mivel nem a kérőm nem hiszem,hogy ez már lehetséges. Tudja addig kedves vagyok és jólnevelt amíg nem fenyegetnek vagy nem próbálnak kioktatni - utaltam a régebbi találkozásunkra. Nem szerettem ha azt hiszik ,hogy ennyire uralkodhat felettem rangja miatt. Sir John ránézett. - Bocsásson meg felség de nekem csak ők parancsolnak- Hajolt meg tiszteségtudóan. |
Rod Grancourt
Végül felhagytam azzal, hogy meggyőzzm őt. Csak álltam és néztem rá, majd megráztam a fejemet. - jól van... egyszer majd szeretnék a kedves Elisával ebédelni - mosolyogtam rá, mjd hátrébb léptem, jelezve, hogy mehetnek ha szeretnének . - nos, ha bármi ilyesmi kérdés felmerül, én egyből ott leszek, hogy bizonyítsam, nem kell kérdezniük. - vigyorrá szélesedett a mosolyom. Aztán ránéztem Johnra. - vigye haza és nézesse meg egy orvossal mi a baja, egy eséstől nem szabadna ilyennek lennie |
Elisabeth Agrieton
- Ha baleset lett volna..mond meg nekem a tengeren,hogy lehetséges az,hogy kigyullad egy hajó és mindenki meghal?- néztem őt de inkább nem akartam erről tovább beszélni mert nagyon fájt még csak visszagondolni is. - Majd kiderítem, egyszer- Mosolyogtam rá és amikor közelebb hajolt hozzám úgy vert a szívem ahogy nem kellett volna, hisz ő csak egy gőgös és felvágós herceg volt a szemembe vagyis én eddig úgy gondoltam.- Hm, egy herceg szava szent? elhiszem, de ugyan miért kérdeznék tőled meg?- Mosolyogtam és megdöntöttem a fejem majd inkább hagytam,hogy eltávolodjon tőlem.- Köszönöm nemes ajánlatod de itt van Sir Jonh és ő megvéd ha kell - Néztem lovamra remélve,hogy nem fogok megint leesni. |
Rod Grancourt
Összevontam a szemöldökömet és úgy néztem rá. Úgy gondolja, hogy a várban élnek szülei gyilkosai? - a szüleiddel baleset történt - ingattam a fejemet, hiszen én sak erről hallottam. Odaléptem hozzá mégközelebb, hogy csak ő hallja amit mndok - azt meg ne féltsd. Ha kell kezeskedem bárkinél, hogy az vagy. Egy herceg szava szent, ha pedig király leszek, akkor törvény... - vontam vállat, majd sóhajtottam.. jó ez az ágyasomnál se működött. - ragaszkodom, hogy visszakísérjelek akkor a váradba. - léptem kicsit hátrébb. Megakartam tudni mi lehet vele a baj |
Elisabeth Agrieton
Megkérdezte,hogy beteges voltam-e. Nem sosem voltam beteges a vérünk ilyen téren tiszta volt szerencsére. Mély levegőt vettem mert megint szédültem és így egy kicsit jobb lett,kicsit. - Leestem a lóról pár napja, bevertem a fejem, felidegesített egy herceg - itt elmosolyodtam bájosan - és meleg is van, ennyi az egész nincs semmi baj - Bólintottam is mellé,hogy jó legyen. Ám amikor megemlítette a várat szemembe félelem és harag villant meg és persze gyász, főleg gyász. - Nem megyek oda ahol a szüleim gyilkosai vannak - léptem egyet hátra elkeseredve. John hatalmas kezét kicsi vállamra tette, hogy megnyugtasson. - nem aludhatok máshol csak otthon tudod, éppen vőlegényt keresnek nekem és még a végén azt mondanák,hogy ártatlanságomon folt esett- Néztem rá mosolyogva hisz pár perce még ő aggódott ártatlanságom miatt. |
Rod Grancourt
Még mindig aggódva figyeltem őt. - nem szabadna úgy elmenned, hogy nemtudod mi a bajod. Vagy mindig is ilyen voltált? Könnyen elgyengülsz? - kérdeztem és újra közelebb léptem hozzá. Azt szerettem volna, ha biztonságban van... Vagy legalább akkor esik bántódása amikor én nem vagyok a közelben. Féltettem, bár egyáltalán nem értettem ezt az érzelmet. Nem szabadna... Aggódva néztem rá és sóhajtottam - gyere be velem a várba és nézdesd meg magad! |
Elisabeth Agrieton
Nem értettem miért lett ilyen de nem tudtam eltolni magam tőle csak hagytam,hogy megfogja a kezem így fogjon mielőtt a földre esnék ami valjuk be elég mocskos volt. Néztem őt és láttam aggódalom volt arcán de csak mosolyogtam rajta. - nem megyek én a várba, nem szeretek nem oda való vagyok - ellenkeztem hevesen. - Jól vagyok csak elgyengültem tudod hölgy vagyok nem egy erős herceg- Mosolyogtam nyugodtan és elhúztam kezem jelezve megtudok állni egyedül is de John azonnal a közelbe lépett,hogy itt legyen ha megint elesnék. Mosolyogva néztem fel rá. - Az őreim majd haza jönnek |
Rod Grancourt
Összehúztam a szemöldökömet és özelebb léptem hozzá. Megfogtam a karját - jó elkísérnek, de te is jössz... most nem engedem meg, hogy ilyen hosszú utat megtegyél. Az orvosunk megnéz.. láthatóan nem vahy jól - mondtam és most először aggodalom volt látható az arcomon. Ahogy szólt nekem, egyrészt nem volt jellemző rá... másrészt furcsáltam, bár örültem volna neki, ha nem hülyéskedve mondta volna. |
Elisabeth Agrieton
Ránéztem de tekintetem már kicsit homályos volt ezért erősebben kapaszkodtam John páncéljába miközben ő a könyökömet fogta,hogy ne essek össze. Mély levegőket vettem és bár remegve de kihúztam magam és próbáltam egyedül is megállni. Lovagjaim kérdően néztek rám de én nem szóltam,hogy hagyják magára csak megköszörültem a torkom. - A lovagjaim tudják feladatukat, elkísérnek a várba. Bátyám nem örülne neki,ha valami történe azzal a tüneményes herceg pofiddal- Mosolyogtam rá de megint régi jóbarátomra dőltem,hogy ne essek össze. - Tedd félre a büszkeséged, meghalsz különben- Ráztam meg a fejem. |
Rod Grancourt
Mikor észrevettem, hogy katonái követnek engem, mogorván elindultam visszafelé, a férfiak akik megakartak támadni, má eltűntek, a katonák pedig visszakövettek engem úrnőjükhöz. - vakard le rólam ezeket - böktem a katonákra, akik a hátam mögött voltak. nem érdkelt, hogy milyen állapotba volt... próbálkoztam inkább, hogy ne érdekeljen mi van vele. De elég nehéz úgy, hogy árulóan érzem, hogy vonzódok hozzá. Pedig nem szabadna, hiszen ez a lány nem hozzám való. Annyi szép lány van.. biztos találok majd valakit akihez vonzódni fogok... Ezzel nyugtattam magamat, hiszen egyszer majd csak találok valakit akinek nem csak névlegesen udvarlok, mint mostanában szoktam. Dühös voltam amiért úgy éreztemeg kell engem védetnie a katonáival. |
Elisabeth Agrieton
Nagyon megbántott és ezt már leplezni sem tudtam. Hisztis kislány. Sosem mondtam még nekem ilyet. Visszaakartam szólni valami frappánsat és sértőt de nem ment. Néztem ahogy távolodik és utána szegődnek arctalan gyilkosok. Intettem mire utána szegődött pár jó katonám akikről tudták kik ők és honnan származnak. Kihúztam magam és úgy mentem tovább de az idegtől és a nem régi sérüléstől rosszul lettem.Forogni kezdett körülöttem az egész világ és épp,hogy időben kapott egy John. - Jól..vagyok- Mosolyogtam rá sápadtan és félig megrogyva álltam. |
[61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
