|
Témaindító hozzászólás
|
2015.01.02. 21:08 - |
 |
[168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
 Rod Grancourt
Egész végig rajta tartotta a szememet, hogyha szökni próbálna, egyből elkapjam. Végül a lakoma végeztével fölálltam, hogy felé forduljak. . táncolsz velem - ez nem kérés volt, hanem szinte parancs és ellentmondást nem tűrően nyújtottam felé a kezemet. Katonáim elismerően méregették a feleségemet, az ő embereik ezzel szemben eléggé komorak voltk. |
 Elisabeth Agrieton
Semmibe vettem szavait és ezt látta ő is de azért még beszélt hozzám, hogy mennyire kislányos vagyok,hogy nem fogadom el a sorsom és, hogy nem kellett volna ezt csinálom na meg,hogy ne meneküljek tovább. Erre tényleg csak megforgatni tudtam a szememet mert lovam már járni is alig tudott. Felsóhajtottam és leszálltam a lovamról. Őrei azonnal mellém jöttek de én csak Johnnak voltam hajlandó engedni,hogy kövessen engem. Nem jöttem elő csak a lakomára de ott szépen öltöztem fel. Hajam megcsinálták és volt benne kis ékszer is ami csak úgy csillogott. Leültem mellé de elhúzódtam tőle és a többiekkel beszéltem, nem vele rá se néztem. |
Rod Grancourt
Lova lathatoan kifaradt az uldozesben igy beertem. Lovam mar szinte remegett a sok futastll, ha igy folytatom szegenykem elpusztul. - vedd el kezed a kardodrol. - mordultam ra. - nem foglak bantani. Tudod, emlekeztem, hogy nem akarod, hogy barki nezze a naszejszakadat, igy csak a vegeredmenyt fogjak megvizsgalni. - mondtam es kozben argus szemekkel figyeltem ot - most pedig indits vissza a varba... nincs kedvem utanad hajkuraszni, mert meg mindig egy kislany vagy aki nem kepes elfogadni a helyzeteket amik ele allitja ot a sors - sziszegtem |
Elisabeth Agrieton
Saphira feladta, nem tudott tovább vágtatni szép lassan ügetésbe majd lépésbe ment tovább. Fejét lehajtotta, már a vár felé mentem ismertem eldugott helyeket ahol megtudnám húzni magam. Sírtam a lovamnak,hogy ne most, ne csinálja ezt velem de nagyon fáradt volt és én már inkább nem is erőltettem hagytam,hogy tovább csak lépjen de büszkén kihúztam magam hiába hallottam férjem érkezésé mögöttem. Kezem kardomra csúszott de nem húztam még ki a tokból. |
Rod Grancourt
Azonnal a nyomaba szegodtem duhodten. Hat jo a buntetese tokeletesen ki van dolgozva ellene. Lovam faradtan kuszkodott teljesiteni hajszolasomat. Nem szabad ot elereszteni, de lovan mar nagyon faradt volt. Az egyetlen dolog amiben remenykedhettem, az az volt, hogy az o lova is feladja nemsokara es akkor gyalog konnyuszerrel beerem mar majd ot. Duhom egyre csak nott... ha azthittem nem kell olyan szigort tartanom majd a hazassagbab, nagyot tevedtem |
Elisabeth Agrieton
Nem tetszett a megbüntetős rész de nem tehettem semmit mert akkor még nagyobb bajba vagyok. Próbáltam nyugodt lenni. - John, tedd le a kardod -Szóltam rá elkeseredetve és hátra léptettem lovam,hogy legyen körülöttünk egy kis távolság. Amint lett lovamba rúgtam így megugrott és a résen kifértem,hátra néztem. - Majd meglátjuk - mosolyogtam hátra miközben Saphira vágátba kapcsolt bár már eléggé fáradt volt hisz mamár harcba is volt és nem tudott pihenni se. |
Rod Grancourt
Lefekeztem zihalo lovamat es eloleptettem - tedd el a kardod. - formedtem Johnra. Hogy mereszel ram fegyvert fognim most? - te pedig Elizabeth... miert akarod mindenaron, hogy drasztikus buntetessel valaszoljak engedetlensegeidre es pimaszsagodra? - kerdeztem. Megszuletett fejemben a terv, igaz kegyetlen, de muszaj ot megtornom, hogy vegre komolyan vegyen engem. Lovam megrazta a fejet |
Elisabeth Agrieton
Hallottam ahogy lovasai lovának patái hangosan koppanak a kiszáradt uton és még a lovak zihálást is hallottam. Annyira aggódtam az egész miatt mert tudtam,hogy elfognak kapni ha nem húzunk bele. John mellettem vágtatott bár a lova tudott volna gyorsabban is menni ha akar de ő nem tette meg. Egy kidőlt fa állta el az utunkat és tudtam ,hogy Saphira nem ugrik ezért megfordítottam de íg bekerítettek minket. Próbáltunk menekülni de nem tudtunk semmit se tenni. Lovam felágaskodott és én erősen kapaszkodtam amíg lovagom kardot húzott,hogy megvédjen engem ha kell. |
Rod Grancourt
Lattam ahogyan ket lovas ment el a varbol es rossz erzetem nem csokkent. Odafordultam batyjahoz. - a naszejszakara ne jojjon be senki... meg mindig a figyelemtol fel a legjobban nem? - kerdeztem, majd ekkor jelentettek, hogy elszokott. - hozzatok vissza, es hozzatok a lovamat! - kialtottam el magamat. Mikor kihoztak, egybol felpattantam ra es vagtara osztokeltem az allatot. Hatalmas elonyuk volt hozzank kepest, de el kell kapnunk oket...buntetesen meg agyalok. |
Elisabeth Agrieton
A várból két lovas vágtatott ki. Persze én és John ő az egyik leggyorsabb lóval én meg lovammal mert ne mtudtam volna se lecserélni se ott hagyni. Hátra néztem és csuklyám le esett a fejemről így vörös hajam látszódott. Utánunk vágtatott pár lovasa de én csak arra tudtam gondolni,hogy elvágtassnuk. Elakartam menekülni a nászéjszakám elől. |
Rod Grancourt
Raneztem, majd a huga utan - hova ment? - kerdeztem, mert rossz eloerzetem volt. Most, hogy mar csak egy naszejszaka valaszt el minket attol, hogy az enyem legyen, nem akartam elvesziteni. Nehezen viseltem volna. Embereim orommel fogadtak az etelt, s nekiestek. En meg mindig a var fele neztem elgondolkodva. Aztan ket testoromet elkzldtem, hofy nezzek meg mit csinal |
Elisabeth Agrieton
Bátyám csak bólintott neki,hogy már nem akar megcsonkítani hisz akkor megölné ott helybe. Felértem a lakrészembe és Jonhra néztem - Pakolj! gyorsan a leggyorsabb lovakkal elmegyünk innen - Néztem rá és bezártam az ajtót majd elkezdtem egy nayobb zsákba bevágni a ruhámiat, és persze pénzt is tettem be,hogy ne keljen koldulnunk. Kinyitottam az ablakot , remek még ki is tudunk mászni mert nem volt olyan magas. Átöltöztem , John persze elfordult majd megkértme,hogy segítsen az egyik nagyobb asztalt oda tolni az ajtóhoz. Azt hitte megtört? Nem, engem aztán nem! |
Rod Grancourt
Neztem ahogyan elmegy a katonaval, majd Nicholashoz fordultam. Kivancsi voltam, hogy most mit fog kezdeni. Vegulis most szovetsegbe kerultunk es ez van. Megdorgoltem a szememet, majd inkabb odamentem hozza - nos en meg nem tortentnek veszem hugaid tetteit - mondtam, hiszen megkaptam elegtetelemet, raadasul jol is jartam vele. |
Elisabeth Agrieton
Néztem rá talán eltudok menekülni még a nászéjszaka előtt és akkor semmis lenne a házasság is. Szuper ez lesz az ötlet és majd később visszajövök ha már elfelejtődik minden vagy Rod elmegy mert király lesz. Ekkor hasított belém a felismerés és majdnem elsírtam magam.El kell hagynom az országom a szeretett völgyemet ,hogy Skóciába menejek. Nem én abba belehalnék nem akartam menni oda főleg nem sose tetszett a kulturájuk. - Sir John kisérjen fel a lakrészembe- Néztem rá és ő mellém is szegődött és elindultunk a várba miközben bátyám kiadta a parancsot,hogy készítsenek minnél több ételt. |
Rod Grancourt
nem hittem volna hogy minden ilyen gyorsan megtörténhet, de Elizabeth a feleségem lett. Sir John nem merte átölelni őt és én ennek örültem. Felsóhajtottam, majd odaléptem hozzá - nos tehát... az embereim ennének. Hol tehetné meg? - kérdeztem, mire embereim közelebb léptek és kopogó szemekkel néztek ránk. |
Elisabeth Agrieton
Nem akartam hinni fülemnek de csak reméltem,hogy a lakomára nem hívja meg ismerőseit és nem érnek ide pár óra alatt elég ha csak az emberei és Nicholas látja azt amit nem akarok..- Nicholas...John?- Néztem rájuk kérlelve,hogy avatkozzanak közbe,hogy ne engedjék,hogy ez megtörténjen. Semmit nem tudtak tenni és a pap olyan gyorsan adott minket össze,hogy else tudtam hinni. Nem menyasszonyi ruhámba voltam, hanem páncélomba ahogy ő is. Ez nem volt igazi esküvő nem ilyenről álmodnak a kislányok, nem iylet terveznek a szülők a lányuknak. Nem bírtam ránézni Rodra csak meredtem magam elé ahogy a pap elsietett mint aki itt se volt. Ennyi, vége szabad napjaimnak és az kapott meg aki a legjobban utál. John közelebb jött,hogy megvigasztaljon de nem mert átölelni férjem miatt.
|
Rod Grancourt
- Miert kuldod el? Ha itt vN, egybol osszead minket, teged bekenhagynak a kerok, en meg megkezdhetem az elegtetelemet... - mondtsm es elvigyorodtam. A pap faradtan visszafordult es kerdon nezett Elisabethre. Oldalra dontottem a fejemet. Johnon lattam, hogy nem tetszik neki a helyzet, de nem erdekelt most mar semmi |
Elisabeth Agrieton
Vitába akartam szállni megmutatni, hogy igen is nincs igaza de nem tudtam mert minden szava helyes volt, rátámadtam,megfenyegettem és a többi hülyeség amit elmondott mert nem gondolkoztam előre csak az érdekelt, hogy akkor elégtételt vegyek azért amit éppen tett vagy mondott és amivel megbántott nem is egyszer. A pap kérdően rámnézett de én csak rákiáltottam. - Nem, takarodj - Szóltam rá,hogy nem most lesz de talán jobb lenne hisz akkor nem látná az egész családja, barátjai a nászéjszakánkat. Ahol kikaparom a szemét. Kétségbe esetten néztem bátyámra de ő sem tudott segíteni.
|
Rod Grancourt
Oda alltam melle szenvtelen arccal. - most siman elengedtem volna a papirt.... de valamivel tanitani kell teged. Fenyegettel, a lovamra tamadtal, ram tamadtal, megutettel, kiakartal nyiratni, az elegtetelem pedig az lesz, hogy elveszlek felesegul - mondtam, kozben erzelem mentes maradt az arcom. Valojaban nem ezert akartam elvenni, hanem mert buneiert majd a naszejszakan es a hazastarsi agyban meg tudom majd torolni |
Elisabeth Agrieton
Amint meghallottam teljesen kiakadtam és nehéz volt megszólalni is de muszáj volt. Nicholasnak eszébe jutott hogy csak az egyik példányt égette el. - Ezt nem teheted meg- Néztem Rodra majd a papra aki így nem volt hajlandó folytatni és John meghajolt elnézést kért Rodtól és vissza állt a katonákhoz mint vezetőjük. - Mire jó ez neked?! Nem akarod a házasságot nem is lesz- Kiáltottam fel de láttam ahogy arca azon az oldalon vörösödik ahol katonám megütötte. A papra néztem - Kérem- suttogtam.
|
[168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
