Témaindító hozzászólás
[61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
Rod Grancourt
Felnevettem és megráztam a fejemet. - már azthittem tudsz kedves is lenni. Nincs szükségem a ti védelmetekre... - azzal kihúztam magam - de látom megfeledkeztél már arról, hogy a bátyáddal van szövetségem már... ha nem is olyan mint egy rendes, de egy olyan, ahol nem öljük meg egymást olyan van. És kezded eljátszani - hátrébb léptem. Nem, nem azért mondtam, hogy bármi baj lenne az erényével, mert vele akarnék ágyba bújni... hülye lennék - más részt én nem szeretek hisztis kislányokkal ágybabújni, így esélyed sincs - azzal intettem és elfordultam tőle. Ahogyan távolodtm tőle, megindult utánam pár ember. Tehát ők akarnak bántani, remek. Megpróbáltam nyugodtságot erőltetni magamra |
Elisabeth Agrieton
Felháborított a stílusa és az is,hogy mit megengedett magának velem szembe egy nyílt utcán ahol bárki bármit meghallhat, méghogy baj lenne az én ártatlanságommal. Nevetséges, ahogy ez a herceg aki itt teszi-veszi magát miközben Skóciába lenne a helye. Nem mosolyogtam már rá csak még távolabb mentem tőle.- A mi szövetségünk nem lenne tartós herceg- Mondtam undorodva a herceg szót és ökölbe szorúlt a kezem pár másodpercre ám sikerült magam ellazítani. - Köszönöm,hogy aggódsz az ártatlanságomról szóló pletykák miatt de csak ostobák hiszik el bár várjunk csak neked aztán édes mindegy hisz hamarabb vetem magam egy farkas falka elé minthogy esetleg veled bújak egy ágyba- Morrantam rá és ekkor tért vissza lovagom Sir John azt hiszem nincsmit itt tennünk, a herceg nem áll a sárkányok védelme alatt- Mondtam szándékosan hangosan,hogy mindenki hallja aki akarja. |
Rod Grancourt
Mély levegőt vettem és kardomra helyeztem kezemet, hogy megtudjam majd védeni magam, ha úgy hozza a sors. Inkább közelebb létem Elisához, tekintetem a környező árnyakat vizslatta. - jól van, ismét emlékeztettél, hogy nincs hatalmam, illetve nem úgy ahogy ismerjük a hatalmat. - vontam vállat. Aztán a lóra néztem. - a lovagod maradt.... ez érdekes. Ne híreszteld sokaknak, hogy volt vőlegényed nálatok él, mert egyesek félre fogják érteni és még a végén híre kel, hogy ártatlanságod közel sem olyan biztos - mondtam figyelmeztetően. Minden hölggyel megpróbálják ezt eljátszani. Egyik szeretőm azért nem tud férjhez menni, mert tudják, hogy az ágyasom volt. Tehát már nem erényes... |
Elisabeth Agrieton
Mosolyogtam halványan és levettem róla a kezem és távolabb is léptem tőle így jelezve,hogy kicsit elhátráltam. Pár sötétebb alak azonnal közelebb jött hozzá miközben én a lovat néztem, nem fogok többet venni így is van elég és az istálló férőhelye is végleges. - Van hatalmad nem vitatom de herceg itt még egy senki vagy, ez nem sértés. Itt nekem van hatalmam emlékszel oroszlán?- Néztem őt felvont szemöldökkel és csak mosolyogtam miközben megigazítottam ruhámat. - Nincs se földje se semmie, mi lemondtunk egymásról de a lovagom marad.- Néztem John felé és tekintetem azonnal meglágyult. |
Rod Grancourt
Még mindig óvakodva meredtem abba az irányba, ahol ellenségeim mogorván álltak és figyeltek minket. Belép karolt és elvitt tőlük messze. Hálás voltam neki ezért. Nagyon is. Nem szívesen haltam volna meg ma. - nem az ellenállása zavar, hanem ahogy teszi. Az, hogy fitoktatja, itt mennyire nincs hatalmam... pedig van - néztem rá. Aztán figyelmesen hallgattam - hm... az apád nem gondolkozott... John olyan férj akit a legtöbb apa szeretne a lánya mellé, nem? Csak épp nem Lord, hanem sir. - vigyorodtam el. Megálltam vele egy gyönyörű lónál. Az érdeklődve jött oda hozzánk és megszaglászott minket. Úgy nézett minket, mintha várná,hogy valamelyikünk megveszi. Furák az állatok... félek tőlük. Ha egyszer túl okosak lesznek, a fejünkre fognak nőni ebben biztos vagyok |
Elisabeth Agrieton
Elgondolkoztam hisz rengeteg sárkányokról szóló mondát hallottam már de ilyen különös és furcsa lényről még sosem bár kinéztem belőle,hogy most találta ki,hogy meggyőzzön. Karjába karoltam és úgy haladtam vele tovább a tömegen.- Zavarja ellenállásom a többi hölgyhöz képest?- Mosolyogtam rá de nem hagytam itt abbamondani valómat, folytattam. - Tudja Rod herceg, erős szövetségeseket akar ám én megvállogatom kivel vagyok jóba és ha most elengedem és kiabálok önnel valószínűleg véres jelenet következik - Haladtam tovább rá se nézve jelezve,hogy tudom,hogy miattam nem támadák még meg. Elmosolyodtam megjegyzése miatt.- Jegyben jártunk régen de apám nem tartotta elég méltónak így felbontotta a jegyességet ám ennek már több éve |
Rod Grancourt
Meglepetten neztem ra. - tudod... egyszer hallottam egy utazotol... egy lenyrol. Sarkany, de oroszlan sorenye van. Szerintuk ez a ketto osszefer. Remelem ti is a szovetsegeseink lesztek. Konnyebb lenne ugy itt Angliaban - mondtam es megalltam, hogy egy kisebb csoport fele nezzek. Ok biztosan skot ellenesek latom rajtuk ahogy engem neznek. De felnek a sarkanytol.... kell ez a szovetseg. Leneztem ra - egyszer majd a volegenyedet meg kell gyoznod, hogy elgyere skociaba. Ha megtartod ezt a modort, nagyon szivesen latunk ott - cukkoltam, mert kezdett hianyozni vadsaga. De ahogy ramnezett folfedezhette, hogy valoban csak ugratom, nem fenyegetem, se semmi ilyesmi. - sir John tehat nem a volegenyed... - jegyeztem meg |
Elisabeth Agrieton
Hallgattam, hogy szerinte van szerelem mert a szülei is szerették egymást ahogy az enyémek is én mégsem hittem benne mert sose tudtam, láttam férfikat akik azt mondták szeretik asszonyaikat majd mással háltak mibe a feleségük tönkre ment. - Be kell vallanom nem emlékszem már mert nagyon fiatal voltam, apám ment és vitt magával- Mosolyogtam mert még kicsit emlékeztem ahogy előtte ülök a nyeregbe és hangosan nevetek miközben lova vágtat és ő erősen fog,hogy ne essek le és törjem össze magam mert akkor anyám tuti megölte volna és hiába is tagadta tudtam,hogy félt anyámtól. - Ha addig még itt leszek- Nevettem fel. - Tudod, Sárkányfog völgy mindig is félig az enyém lesz még akkor is ha férjhez megyek ezért fog hiányozni de egy sárkány mindenhol erős nem?- Néztem rá tovább mosolyogva - Mint az oroszlán - Néztem címerére ami ruhájára volt varrva. |
Rod Grancourt
Nem valaszolt, csak kicsit mosolygott. - apam is ezt mondta... most meg imadja anyamat, ezek utan felolem egyszarvuak is letezhetnek - vontam vallat. Mellette mentem es figyeltem ot - es? Hogy tetszett? - kerdeztem azzal a tipikus ellagyultsaggal ahogya az ember egy szeretett helyrol beszel. Belegondoltam, hogy ot akar volegenye el is viheti ebbol a csodas orszagbol... ez picit elrontotta kedvem, hisz ki szereti elhagyni az orszagat? - bizrosan latni fogod rajta. Ha megkoronazzak oket, majd korbejarnak az orszagban es biztosan hozzatok is elmegy majd - mosolyogtam magabiztosan
|
Elisabeth Agrieton
Elmosolyodtam de mosolyom szomorú volt nem boldog. - Szerelem? A szerelem gyerekeknek való Rod Herceg - néztem én is az öveket majd a sajátomra néztem amin szintén címerünk volt. Kezdtem magam tényleg elveszve érezni de most nem akartam ezt kimutatni így kihúztam magam. - Remélem tetszeni fog majd neki és talán egyszer majd láthatom is rajta ha itt maradok - Döntöttem meg a fejem és most boldogan mosolyogtam. Tehet e értem valamit? Nem , nem tudtam volna semmit mondani erre mert mit tudott volna tenni? Semmit. - Voltam már skóciába- jegyeztem meg mosolyogva miközben tovább haladtunk a piactéren. Hatalmas piac volt és én imádtam is az ilyen nyüzsiket. |
Rod Grancourt
Hirtelen egeszen masmilyen lett. Kovettem ot es atvettem tole az ovet. Kifizettem az arusnak, majd raneztem Elisara. - koszonom. Biztosan o is fog majd oveket hordani ha ezt megkapja - titkoltam, de majdnem ugy akartam ugralni mint egy kisfiu. Ramosolyogtam - ha ilyen maradsz, hidd el meg olyan ferfi is megkerheti a kezedet a batyadtol, aki majd kierdemli a szerelmedet - mondtam, ezzel utalva arra, hogy mar legalabb 5 perce teljesen normalisan viselkedik velem, nem szolt be, nem probalt megalazni. Most lattam csak, hogy valoban igencsak jol nevelt. Jol van, akkor ezzel nem lesz semmi baja es valoszinuleg csak velem ilyen. Mosolya viszont elvarazsolt. - tehetek erted valamit? |
Elisabeth Agrieton
Ránéztem - Köszönöm gratulációd de még nincs vőlegényem de bátyám elhatározta,hogy mi hamarabb lesz - Néztem rá majd inkább félre néztem mert egyre rosszabbúl éreztem magam, tudtam,hogy egy erős akaratú férfit választ majd,hogy megtanuljam mi is egy feleség dolga. Kicsit még jobban összetörtem de ezt nem mutattam ki csak hallgattam mit mondott. Elgondolkoztam és arrébb mentem pár árussal és ő is jött velem, egy díszes övekhez mentem. - Nem tudom milyen...én midnen ruhámhoz felveszek egy övet mert jól néz ki -Néztem rá és meg is néztem az öveket és az egyik felemeltem. - Tessék erre bőven tudsz még köveket tetettni - Mosolyogok rá. |
Rod Grancourt
Figyeltem ahogyan elmegy a sir. - nahat, menyasszony leszel? - kerdeztem es valoban megdobbentem. A volegenye bizonyara nem talalkozott meg vele. De meggyulik majd a baja vele... vagy csak velem ilyen - akkor illendo gratulalnom, igaz elore gratulalok - mondtam es most ramosolyogtam. Biztosan nem beszelt ezzel a lannyal. Vegul felsohajtottam, hisz semmi otletem nem volt mit tudnek csinalni amit kovekkel feltudnek dobni. - valami olyasmi kellene nekem amit fel lehet dobni kovekkel. Azert nyaklancon gondolkodtam, mert arra lehet koveket tenni - mondtam vegul, zavarban voltam attol, hogy ki kellett adnom magamat |
Elisabeth Agrieton
Szemem könnybe úszott egy ideig, hisz John tudta,hogy anyámnak is ilyesmi nyakéke volt csak néztem rá és halkan,suttogva megköszöntem neki újra majd a hercegre néztem. Láttam,hogy elvettem az egésztől a kedvét ezért bűntudatom lett és meghátráltam de John mellkasának ütköztem mire ő aggódva nézett rám,hogy mi van velem de én csak mosolyogtam,hogy jól vagyok és a hercegre néztem megint. Zavarta, láttam rajta,hogy zavarta az,hogy ilyen kapcsolata van valakinek pedig mi nem is voltunk együtt. Bár lehet ha testvérem mindenhogy kiakar házasítani akkor inkább őt választam. - Mosolyogj úrnőm nemsokára menyasszony leszel - Mosolygott rám. Erőltetetten bólintottam. - Igazad van, nem tudom mit akarsz nem ismerlek de te se minket - Mondtam nyugodtan majd szóltam Johnnak hogy készüljön és el is ment a lovakért, bárányokért amit a faluba vettem. |
Rod Grancourt
Pont azt a nyaklancot vette el amit kineztem... francba. Duhomet elfojtottam es rajuk neztem. - azt sem tudod mit akarok adni neki... igen te is holgy vagy de nem ismersz minket - mondtam. Ana rajongott a kovekert. Kovekkel akartam feldobni egy amugy is gyonyoru lancot, ami most az o nyakaban fuggot. Elvette a kedvemet a nezelodestol... valami mast kell keresnem, aminek orulhet. Figyeltem oket es kicsit irigyeltem oket, nekem is elkellene mar egy asszony... apam ebben a korban mar hazas volt es anyam terhes volt velem. Remek... semmiben nem tudom kovetni apamat! |
Elisabeth Agrieton
Nyugodtan néztem rá majd rámosolyogam megint lovagomra és az ékszerekhez mentem és oda hajolva néztem meg őket. Csak figyeltem a jellegtelen ékszereket.- igen valóban herceg te jól ismered, én még nem is találkoztam vele de hiába nem akarod elhinni én is hölgy vagyok tudom mi tetszik nekünk.- Egyenesedtem ki. - Ha tényleg megakarod lepni adhatnál neki valami eredetit, készítess valamit ne ezeket nézegesd - Ráztam meg a fejem de láttam megint ellenem akar szólni ezért felemeltem a kezem. - Ne, ne köss megint belém csak gondolkodj el- Sóhajtottam fel. Lovagom mellém lépett megint. - Elisa ez igazán jól állna neked- Mosolygott és felemelt egyett, kifizette majd nyakamra helyezte és én csak néztem a csodás medállt. |
Rod Grancourt
Elsotetult a tekintetem. Miert is hittem, hogy tud normalis lenni valamikor? Lathatoan nem tud. - Roderick a nevem nem Rob es jobban tudom minek orulne a hugom mint gondolnad. Fog kapni ekszereket, ez igaz, de en tudom minek orulne igazan - vigyorogtam ra. Ezzel nem vitatkozhat, hiszen nem is ismeri Anat. Biccentettem Ser Johnnak. - egyszer... talalkoztam veled. Egy kikotoben... igen! - mosolyogtam ra baratsagosan, de hercegi huvossegemet igyekeztem megorizni... nem akartam, hogy Lady Agrieton kihozzon a sodrombol. Mit akar elerni ezzel, hogy lathatoan bunni kezdett a serhez? Feltekennye engem ugyan nem tesz, mivel ugy sem fogom elvenni, raadasul felfogasom szerint ez a lany barkie lehet csak engem keruljon el |
Elisabeth Agrieton
Ránéztem és máris jó kedvem csak úgy elillant. Felmorrantam amit hallhatott is de még is egy erőltetett mosollyal én is köszöntem neki mikozben John meghajolt enyhén és köszöntötte a herceget. - Ser John és skócia hercege Rob- Vigyorogtam rá jelezve,hogy nem fogom jól kimondani a nevét , ennyire nem tisztelem meg. Szóltam ez eladónak melyik lovakat szedje össze majd rámosolyogtam szélesen Johnra és kicsit neki is dőltem. Beszélgettünk egy kicsit minden ostoboaságról majd újra a hercegre néztem. - Ékszer? egy esküvőre fog kapni megannyit valami mást találj ki neki herceg- Néztem és élveztem,hogy most én oktathatom ki. |
Rod Grancourt
A napok azota elteltek, meg mindig nem voltam vadaszni Nicholasszal, de jobban lefoglalt Ana eskuvoje. Jelenleg gondterhelten acsorogtam egy stand elott es epp azt neztem mit vennek neki. Egy szep ekszert szerettem volna... ekkor azonban osszefutottam a Ladyvel es feltehetoleg egy lorddal. Vajon ki ez a ferfi? Mikor mellem ertek, koszontem nekik udvariasan, de mivel lady Agrienton ismert engem neki kellett volna elobb koszonnie
|
Elisabeth Agrieton
Napok teltek el esésem óta mire bátyám elhitte,hogy semmi bajom nincs és nem fogok összeesni sem. Ser John is velem jött amitől máris jobb kedvem lett, teljesen örömteli hangulatba kerültem. Sétáltunk a piacon, ő mellettem jött páncélba melynek mellvértéjére családi címerünk volt felfestve. Katjába karolva sétáltunk a tömegbe, díszes ruhát viseltem mögöttem pár őr még haladt. Lovakat jöttünk nézni pár új katonánk kiképzése véget ért és lovat szoktunk ilyenkor adni nekik jelképes ajándékként. Megálltam a lovak előtt és vigég mértem őket. - Szerinted?- Kérdeztem meg mosolyogva. Bíztam benne sőt régen még szóba jött,hogy talán összeházasodok vele de azt már elvetettük így maradtunk nagyon jó barátok. |
[61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|