|
Témaindító hozzászólás
|
2015.01.02. 21:08 - |
 |
[168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
 Rod Grancourt
Az okolcsapas az arcomba felduhitett, igy mikor a pap mar majdnem tovabb ment, felszolaltam. - nemtudom miert de nem mehet hozza a katonahoz - mondtam duhtol csillogo szemekkel. Szegeny pap egymas utan vetette magara a keresztet, hogy feltehetoleg nyugodt maradhasson. Eleg vicces latvanyt nyujtott, de nem tettem szova, meg csak nevetni se kezdtem. - ja, meg van.... meg mindig nalam van a hazassagi szerzodes peldanya - mondtam, es belegondoltam milyen lehet amikor megszeliditem ot... nem, ilyen nincs. Amikor majd megtorom ot... kivancsi voltam milyen lesz |
 Elisabeth Agrieton
Ideges lettem mint mindig amikro megszólal de szóltam egyik katonámnak aki ököllel vágta pofon,hogy hallgasson el és kifejtette,hogy nem szívesen látott vendég így maradjon legalább csöndbe. Ránéztem Rodra, arcom rideg volt de szemem mindent elárult. A félelmem,a fájdalam ,hogy mi történt és a magányom is tükröződött benne de ez csak pár másodpercig mert helyre tettem magam és paphoz fordultam aki elkezdte, kezemet az övére raktam amikor a pap összekötötte. Jött a rész,hogy ha bárkinek bármi oka van amiért nem jöhetne létre házasságunk szóljon most vagy soha. Ránéztem a papra mert még várt.-Haladj öreg nincs semmi ellenvetés,senkinek- Tettem hozzá és ő csak bólintott. |
Rod Grancourt
- menjel mar hozza ahhoz a szerencsetlen katonahoz! - mordultam fel, nem birtam a szenvedesuket. Es hazassaghoz kell olyan szemely is aki nezi. Igy mi, akar engedte akar nem, a nezokozonseget a.kottuk katonai mal. Nemerdekelt Nicholas. Kimondta, hogy szerinte hazassag nelkul nincs szovetseg, akkor minek torjem magamat vele kapcsolatba? |
Elisabeth Agrieton
Megráztam a fejem - Nem akarom,hogy itt legyél én döntöm el,hogy ki lesz jelen és te nem!-Néztem rá és Nicholas csak elhúzott,hogy ő bele se ment és szerinte nem John a megfelelő férj számomra de én csak ránéztem ökölbe szorúlt a kezem. - Nem bírom tovább érted? elegem van,hogy mindig attól rettegjek,hogy mi lesz velem! Nem vagyok egy kicseszett ló akit eladnak - Kiabáltam vele hangosan és a papra néztem, nekem ebből már elegem volt. Ha csak jegyesem marad őt nem fogják tisztelni. |
Rod Grancourt
Hatrapillantottam - ah az eskuvore maradnank. Az embereimnek ennie kellene - vigyorogtam rajuk. Irigyeltem Johnt, most mar piszkosul, hiszen az ove lehet Elizabeth, ami azert ha be merem vallami magamnak, nem olyan borzalmas dolog. Megtartottam harmojuktol a tisztesseges tavolsagot. A pap rettegett az elozo esemenyek miatt, igy dadogva mondta, hogy akkor a hazasulni kivanok alljanak ele |
Elisabeth Agrieton
Morogtam - Végeztem a hercegekkel és veled is ha mégegyszer Sárkányfog völgybe teszed a lábad akkor átvágom a torkod amint tehetem- Morogtam idegesen és sebemre néztem amit bekötöttek és lehúztam rá ingem meg láncingem is majd a papa néztem. - Elegem van , adj össze most minket- Néztem fáradtan, elegem volt ebből a folytonos kérőkből, hogy ide-oda dobálnak és nem bírom tovább. Elegem volt,hogy folyton attól rettegjek ellenségeink elkapnak és beszennyezik ártatlanságomat és nem lesz jó férjem nekem ez így megfelel. |
Rod Grancourt
Leszalltam lovamrol es odeleptem, visszanyujtva Elizabethnek a toret. - nem maradunk itt. Itt veszelyben lennenek embereim es nem kockaztatok. - mondtam, majd visszaleptem lovamhoz. - vigyazz a hercegekkel Lady Agrienton. Nem mind csak fenyegetozik... van aki atvagja a torkodat mereszseged es pimaszsagod miatt - mondtam neki huvosen. Az orvosom visszault a lovara. Vegigmertem oket, majd megforditottam lovamat. |
Elisabeth Agrieton
Az orvos oda jött hozzám amíg Nicholas lefogott addig amíg az orvos felemelte a láncingem és alatta lévő ruhámat és megvizsgálta a sebet, kitisztította de azt mondta nem kell összevarni mert nem olyan komoly. Én csak félre néztem jelezve,hogy nem érdekel csak John néztem.- Ha kérem ellenem jössz skócia ellen? és megölöd nekem a herceget?- Néztem őt ő meg kezet csókolt és meghajolt,hogy bármit amit kérek. Bátyám nem örült annak,hogy őt akarom de tudta,hogy meg kell oldania ezt a helyzetet ezért bár gőgösen de megszólalt. -Maradjatok egy estére ha akartok de csak egyre, megöltétek embereim- Nézte a herceget haraggal. Közben kiadta a parancsot, hogy eltemessék a halotakkat. |
Rod Grancourt
Raneztem Elizabethre es intettem orvosomnak, aki elkisert minket, hogy lassa el a lanyt. Csondben alltam veluk szemben, lovam is rajuk figyelt a verszaga miatg. Megneztem Johnt es Elizabethet... es irigyeltem a ferfit. Vele kedves volt mindig is. Engem viszont folyton fenyegetett. De talan ok ketten nem lesznek olyan veszelyesek mint amilyen az elozo volegenye lett volna.
|
Elisabeth Agrieton
Csak néztem rá és kiáltottam rá mindent ami az eszembe jutott, azt,hogy fattyú, hogy szajha az anyja mert annyira kikészültem de nem igen figyelt rám pedig még díszes tőröm is neki vágtam de csak enyhén sebezte fel lábát. Kicsit vérezhet de csak kicsit. Katonái elengedtek miközben készülte,hogy elmenjenek. Nicholas nem bólintott rá csak nézte. Sir John felém sietett amikor látta,hogy összefogok esni így megtartott. Nicholásra néztem. - John..Johnhoz megyek- mondtam kicsit gyengén és oldalamra tettem a kezem majd elhúztam és megnéztem, Vörös volt. |
Rod Grancourt
Intettem emberemnek, hogy engedjek el oket. Mar lenyugodtam, nem torodtem veluk, nem vartam toluk semmit, igy nem erdekelt mit tesznek. Felre alltam es elmentem a lovamhoz es felultem ra. Katonaim ugyanezt csinaltak. Raneztem Nicholasra es biccentettem neki, de szavaimra nem meltattam oket |
Elisabeth Agrieton
Nem bírtam nyelni se mert úgy éreztem kiszáradt a szám ahogy hallgattam miket tett és hogy kiderült,hogy ő ölte meg a kutyám de én csak ráztam a fejem és megrogytam az oldalam miatt de Rod katonája erősen tartott kicsit rossz helyen hisz mellem közelébe volt ami nagyon zavart ezért megmozdulni se mertem. bátyámra néztem és ő is megnyugodott,hogy nem háltuk el a házzaságot hisz akkor értékem nagyon csökkent volna és talán..férjem se lett volna új. Rodra néztem hisz nyíltan megtámadtuk, én az életére törtem és sokszor fenyegettem meg. - Takarodj el innen az összes katonáddal! |
Rod Grancourt
- nyugodj mar le! - mordultam ra. - jelenleg csak skociat vedtem. Ha ez az ember a szomszedom lett volna, skocia elpusztul. - letisztitottam kardomat a vertol, majd csak ugy az ovet is. - az eskuvo igy nem megtarthato, sajnalom - ondtam hanyagul, majd intettem embereimnek, hogy vigyek el az angolazsiai testet. Latni se akartam. Egyik embere fellelegzett. - meselj nekunk volt uradrol- kertem. O pedig elmondta, hogy gyerekkora ota ismerte a ferfit, aki megolte harom feleseget amikor lanyt szultek neki fiu helyett, elmondta hogyan kellett fognia a kutyat mig gazdaja megolte, azt is mit tervezett az uj szovetsegevel. Elmondta, hogy a naszejszaka utan megakarta oletni Nicholast, igy az ove lett volna a terulet. En csak bologattam kozbe, de nem erdekelt |
Elisabeth Agrieton
Szemem előtt eset földre az aki megtudott volna védeni Rod haragjától. Leugrottam a lovamról és sikítva rohantma neki kardomat felé suhíntva. Az övé az enyémmel hangos csatonással találkozott. Bátyám kiabált,hogy ne tegyem és Rodnak is ,hogy ne öljön meg de őt lefogták már Rod emberei. - Nem adom át neked őseink hagyatékát nem veheted el az otthonom- kiabáltam mert kifakadtam, pár percig még harcoltunk majd nagyot lökött rajtam és neki estem az egyik katonájának aki lefogott. - Nem! Nicholas nem hagyhatod! |
Rod Grancourt
Odafordultam fele. - csak rajta, de elobb teszlek ronccsa minthogy megolj engem - visszafordultam a ferfihoz, aki most mar onelegulten vigyorgott. - azthittem ennel jobban gyulolnek teged. Mar nem kellene elned - mondta vigyorogva - azt hittem a kutyaval elerem, hogy megoljenek... de nem, te meg mindig elsz - szaja szegletebol ver buggyant elo. En pedig megvetoen neztem ra. Lassan terdre rogyott. Hataban volt egy tor, megolte ot egyik emberem. Az occse torkat vagtak el az emberei, igy o most bosszut allt |
Elisabeth Agrieton
Rod harcoasai szét vertek minket mert túl erőben voltak. Oldalam enyhén vérzett így oda tettem kezem ahogy bevágtattunk megmaradt embereimmel. Johnt kerestem a szememmel de sehol nem láttam majd visszajött és megnyugodva néztem le rá lovamról. Bátyám is apró sebeket szerzett de semmi baja nem volt, hálistennek. Vőlegényem szemtől szembe állt Roddal és szinte remegett. - ha hozzá érsz megöllek- Fenyegettem meg és kardom fel is meletem és lovam felé léptettem. |
Rod Grancourt
A varbol egeszen odamentem hozzajuk par emberemmel. Ekkor azonban mar nehez volt az angolazsiai kozelebe ferkoznom, mert ok vedtek. Szitkozodtam, koroztem korulottuk. Az angol pedig elvezte, hogy a nep ahova tartozna, vedi ot. Gerinctelen senki... kardomat nekiszegeztem |
Elisabeth Agrieton
Beérve felsiettem a lakrészembe és felvettem fekete páncél szerű ruhámat amit apám adott amikor szeirnte elég jól forgattam a kardot. Lesiettem mert tudtam,hogy szüksége van rám és lovasainkra a bátyámnak. - Sir John pár emberrel verjétek vissza a lázadókat a többiek jöjjenek velem- Siettem a lovamhoz és felültem rá, egyik kezembe bátyám lovának kantárját fogva kivágtattam. Mögöttem vágtatott 30 lovas, kardom kivonva majd meglendítettem fegyverem és lovasaim neki estek a többieknek amíg énbátyám mellé vágtattam.- Gyere! - Adtam lovát neki.
|
Rod Grancourt
Elertuk a tomeget es kaszabolni kezdtuk az itt levo katonait a volegenynek. Ezutan a meg nemigen magahoz tert tobbi embert otthagyva par emberemmel megindultam a var fele. Az angolazsiai katonai eddigre mar reg atvettek a var uralmat, ahogy megjosoltam. Katonaik mar kuzdottek ellenuk, s mi csatlakoztunk. Lattam, hogy Lisa is errefele jott, de nem erdekelt. |
Elisabeth Agrieton
Már oda érkeztünk,hogy elfogadjuk egymást amikor egy sereg el nem téveszhetetlen hangját hallottam. Arra kaptam a fejem és leendő férjem is. Egy másodpercre kihagyotta szívem ahogy megláttam őt és a seregét. Bátyámra kaptam tekintetemet rémülten aki kardjához kapott.- Menj Lisa! Be a várba azonnal!- Kiáltotta el magát és elrántott majd lvoamhoz lökött. - Veled harcolok!- Jelentettem ki de feldobott és mondta,hogy hozzam ki a katonákat majd lovam seggére csapott ami megugrott és vágtába ugorva elindult a vár felé. Hátra néztem. |
[168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
