|
Témaindító hozzászólás
|
2015.01.02. 21:08 - |
 |
[168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
 Rod Grancourt
Nem kellett som ido ahhoz, hogy osszeszedjem a csapataimat. Ha nem hittek nekem, hat majd most fognak. Feltuzelte embereimeg tarsaik halala, igy egybol indultak velem. Lovaink dobogasa mennydorgeskent hallatszott. Kint tartjak az eskuvot. Ennel konnyebb dolgunk mar nem is lehetne. Szurke lovam tajtekzott alattam mikor megnagyobb iramra sarkaltam |
 Elisabeth Agrieton
Figyeltem az ablakból ahogy bátyám beszél még vele majd felszáll a lovára a herceg és elvágtatott gyors iramba majd elfordultam az ablakomból hisz nem is láthattam volna,hogy hova megy a távolba. Pár óra múlva lenyugodtam és újra kezdődhetett az egész ceremónia. Már a nap is lemenőbe volt de így fénye tökéletesen nézett ki ahogy átszűrődött az ablakon. Bátyámba karolva haladtam az oltár felé ámvőlegényem meg állt és megkért,hogy inkább kint tartsuk. Tetszett az ötlet mert én is kint akartam eleve tartani. Kimentünk a vár előtti tisztásra , és ott a pap elkezdte az esküvőt. |
Rod Grancourt
Elmosolyodtam rajta. - felre ismertelek. Azt hittem lehetsz a baratom... de latom ugyanolyan vagy mint a hugod, hiaba remenykedek valamiben, az ellenkezoje vagy. - elindultam az istallo fele. Bosszantottak ezek az Agrientonok. Dehat, ez van. Most ellene kell berendezkednem. |
Nicholas Agrieton
megit nevetes szakadt fel torkombol amikor ujabb fenyegetes hagyta el a herceg szajat - befolyasos ember vagyok es gazdag mocskosul gazdag jo katonakkal. - mosolyogtam - probald csak meg de akkor a fejed nelkul mesz haza- morrantam fel es hugom ablakara neztem de nem volt ott. - menj innen ufoljara mondom ilyen szepen |
Rod Grancourt
Melyen beszivtam a levegot - sosem akartam a hugod eletet venni. A maximalis amit kertem volna penz dij lett volna, de akkor nagyon felduhitett. Hugodat egyszer nem fenyegettem meg halalosan, nem en tettem el a kutyat lab alol es hidd el, hogy nem vagyok gyenge! - formedtem ra. - lehet, hogy te vagy anglia legnagyobb ura, de mellettem all franciaorszag, anglia es irorszag. - mondtam, most mar duh csillant a szememben. - de ha ezt akarod, hat legyen. Kivonom embereimet a hataraidon kivulre es bezarunk a foldetekre titeket... |
Nicholas Agrieton
megforgattam a szemem hogy ennyire a kero ellen volt nem igazan tudott erdekelni mit gondol es csak felnevettem hangosan majd amikor abba hagytam vegre kinyitattam a varkaput neki es a szemebe neztem - csak ugy johetett volna eltre. mi nem leszunk szovetsegesek mert betolakodtal a hazamba,hugom megfenyegetted sot el is akartad tolem venni mert meffebyegette a hulye lovad majd haborut hangoztatsz. gyenge vagy es gyengekkel nem baratkozom - nyujtottam ki a kezem a kapu fele hogy ideje tavoznia. nem aggodtam a sok katona miatt hisz ha csak par harcosom van azok is levagjak oket. - a sarkany bosszuja mindent felperzsel - mosolyogtam ridegen. |
Rod Grancourt
Megraztam a fejemet - hat, nem en vagyok a hibbant, ha nem emlekszel ra, hogy egyelore nem johet letre... de meggondoltam amit mondtal. Eros szovetseges vagy es nem akarlak ellensegemnek. A szerzodes kozottunk anelkul is letrejohet, hogy elvennem a hugodat. - raneztem es szemembeb oszinteseg volt, semmi harag, semmi mas erzelem. - jo, nem erdekel, hogy o kihez megy felesegul soha tobbet nem akarnam elvenni, de abban biztos vagyok, hogy az angolazsiai a birtokaidra palyazik. Felmertem, tul sok katonaja van itt Nicholas... a hazassag utan tervez valamit - figyelmeztettem, mint barat a baratot |
Nicholas Agrieton
neztam ahogyhugom szinte az osszeomlas szelere kerul es csak ezert mentem bele hogy kintbeleszljek vele amig probaljak megnyugtatni hugomat. amint kiertunk es bezartam ajtajat el is indultam - nem erdkel a kutyas ugy nem erdekel milyenlesz a ferje teged se erdekeljen mert semmi jogod hozza!- dorretem ra hisz o dobta vissza a hazasagot. - nem vagy szivesen latott vende Rod esigen csak csalodott vagyok hogy meg ezek melle agyalagyult is vagy hisz nem birod felfogni hogy takarodj el innen!- morrantam ra mikozbekihuztam magam es a kijarat fele haladtam vele - a szovetseg nem johet letre! te dobtad el - kiabaltam vele |
Rod Grancourt
Megraztam a fdjemet. Meg mindig azt hiszi, hogy en oltem meg. Nicholashoz leptem, nem forditottam tobb figyelmet a lanyra. - figyelj Nicholas, beszelni szeretnek veled, ugy, hogy a hugod ne hallja es ne tudjkn beleszolni. - kertem tole. Ha ezt is megtagadja tolem barmelyikuk, komolyan ki fogok most mar fakadni, mert egyszeruen nem ertem hogyan lehetnek ilyenek.
|
Elisabeth Agrieton
Most én nevetteamikor megkérdezte miért is vagyok vele ilyen mert ő nem érti ezen tényleg csak nevetni lehetett. Nem gondolta komolyan ezt a kérdést ugye? - Miért utállak ennyire végülis csak egy ok miatt- Simítottam hátra hajamat ami már kezdett kijönni a fonatból amint eddig csináltak a nagy napomra. - Lélegzel, csupán ennyi a bajom- Sóhajtottam fel. Megfenyegetett, mindent tönkre tett és megölte a kutyámat. - Jogn ha nem hagyja el a szobám 2 percen belűl szúrd át- Kacsintottam és ő bólintott. Bátyám nem mondott rá semmit csak kihúztam magát megint végül megszólalt- Menj innen - felelte halan. |
Rod Grancourt
Hatravetettem a fejemet es csak nevettem, nem hagytam, hogy John elvigyen. - akkor legalabb egy dolgot szeretnek megtudni. Neked most megis mi okod van arra, hogy ilyen gyulolettel nezz ram? Meg van rolad a velemenyem, de semmit nem kovettem el ellened... meg nem, csak beigertem - erdeklodtem, mert valoban erdekelt. Aztan Nicholashoz fordultam - a ferjjelolt a birtokaidra koszoruli a fogait. Utana neztem, valoban minden feleseget meggyilkoltak... ezt akarod a hugodnak? - kerdeztem tole |
Elisabeth Agrieton
A düh csillant meg a szemembe ahogy felé mentem és csak néztem a szemét, jelezve,hogy ennyire se félek tőle bár sajnos fel kellett emelnem a fejem mert jóval nagyobb volt nálam. Mély levegőt vettem és kifújtam párszor. - Takarodj el innen- Sziszegtem ki a fogaim között és John erővel löktem meg az ajtó felé amint félre álltam. A férjem..nem még nem a férjem és ezt Nicholas is kijavította mert pár óra múlva lesz csak megtartva az esküvő. Leültem egy székre és úgy néztem őt tovább. |
Rod Grancourt
- o te bolond fehernep! Azert haragszol ram amit el se kovettem te eszement! Nem oltem meg a kutyadat, azt se tudom hogy nez ki, milyen nemu! Vagasd at a torkom nem erdekel, de engem nem fogsz olyannal vadolni, amit a ferjed kovetett el! - kikeltem magambol es folemeltem a hangomat. Lehet, hogy itt neki volt hatalma, de nem fogom turni, hogy olyasmivel vadoljanak, amit nem kovettem el. - ures fenyegetesek lettek, mert a batyad mentette a szaros seggedet! - valaszoltam arra, hogy en csak ures fenyegeteseket teszek. Nem... csak megprobaltam amit Nicholas mondott. Hogy szemethunyok felette es par honappal kesobb majd ujra szovetsegi ajanlatot teszek neki |
Elisabeth Agrieton
Bátyám rám nézett kérdően,hogy mi legyen mert most én dönthettem és ennek nagyon örültem mert most jóval több hatalmam volt mint neki. - Takarodj innen , nem vagyok kíváncsi senkire !- Meredtem rá és láttam nem igen rémült meg tőle ami nagy baj volt most számára.- Én nem üres fenyegetéseket teszek mint te, vagy eltakarodsz most rögtön vagy Sir John átvágja a torkod- Morrantam fel és lovagom csak megfogta a kardját jelezve,hogy bármikor megteszi amit kérek. Nem voltam hajlandó meghallgatni a szolgálókat se senkit ,hogy mit látott. - Ha nem mész nyílt felhívásnak tekintjük és háborút indiítunk, nem országunk ellen hanem skócia lenne- figyelmeztettem. |
Rod Grancourt
Felalltam a szekrol es elmosolyodtam, mintha csak egy szellemes megjegyzest tett volna. - jo, rendben, vallalom, hogy kivegeztess, de elobb meg kell igerned, hogy meghallgatod az altalam most gyujtott embereket. Majd gondolkozz el ezen ha kivegeztel es haborura keszulsz. Gondolkodj el azon kivel leptel ma szovetsegre. Azzal a szemellyel, aki eddig 3 feleseget meszarolta le, mindet az agyban talaltak, elvagott torokkal, megcsonkitott testtel - ugy beszeltem, mintha nem lettem volna megfenyegetve az elobb. Azert mondtam ezt a peldat, mert ugy ertesultem, hogy a kutyaval is igy bantak el. |
Elisabeth Agrieton
Szinte már megnyugodtam ahogy haladtam felfelé a lépcsőkön és tényleg megnyugodtam mire benyitottam a szobámba de ekkor ott ült ő. És persze minden nyugodságom elillant. - Takarodj el a váramból ilyen hülye vagy,hogy nem fogod fel?!- Kiabáltam idegesen és Nicholas megszorította a vállam majd kihúzta magát- Nem vagyunk szövetségesek, nem vagy szívesen látott vendég, betolakodó vagy és ha pár másodpercen belűl nem hagyod el az otthonunk tényleg kivégeztetlek. Nem érdekel mi történt azzal a kutyával- Emelte fel a kezét mielőtt Rod mentegetőzni kezdett volna. |
Rod Grancourt
Ideges voltam, egett mindket arcfelem es piszosul ugy ereztem magamat, mint egy bunozo helyett beallitott ember... de hisz az is voltam. De be kell bizonyitanom az igazamat. Mikor benyitottak Elizaveth szobajaba, en ott ultemegy szeken, rajuk varva. - a koszonom, hogy vegre bejottetek, varjatok velem egyutt - mosolyodtam el, hiszen talaltam egy gyenge lancszemet, aki elmondana, hogy mi is tortent valojaban. |
Elisabeth Agrieton
Ajkam megremegett ahogy hazugságát hallgattam és kezdtem egyre jobban kikellni magmaból és amikor megelégeltem az egészet megint felpofoztam és már lassan ziháltam, ezért bátyám oda lépett,hogy megfogjon ha rosszul lennék hisz nagyon felizgattam magam a hülyesége miatt. - Fejezdbe a hazugságod! Sir John dobd ki a vártoronyból!- Sikítottam idegesen és John megragadta a kezét és kirángatta de nem dobta ki csak kilökte a kapun. - Ne csináljon ostobaságot uram- Hajolt meg és visszajött. Az eksüvőt pár óra múlva tettük mert remegett a kezem és a lábam a zokogás miatt. Mlély levegőket vettem miközbe nicholas vissza kísért lakrészembe. |
Rod Grancourt
szivem szerint elkaptam volna es jol megraztam volna, annyira felidegesitett, de nyugalmat eroltettem magamra. - nem hazudok! - sziszegtem egyenesen az arcaba meredve. - miota eljottem innen es megigertem, hogy teszek ellened valamit, nem tettem semmit! Nem kutyakat olok akkor sem! - mordultam fel most mar hangosabban. Volegenye katonainak kardjai boktek a boromet ahogy nekikfeszultem, hogy kozelebb lepjek Elizabethhez |
Elisabeth Agrieton
Felemeltem hatalmas szoknyámat a bokámig hogy tudjak benne haladni és lementem az emelvényről egészen hozzá, láttam szemébe a rémületet de elengedtem a ruhám és hatalmas pofont kevertem le neki mint pár napja nekem bátyám bár nem volt akkora ereje. - Ne merj hazudni mert kidobatlak a várfalról! na látod ez fenyegetés- Néztem rá tovább könnyes szemekkel majd bátyám csak nézte a padlót még mindig hisz Rod mondta,hogy nem lehet szövetség közöttük így nem látta értelmét,hogy beleavatkozzon a dolgokba. |
[168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
