Témaindító hozzászólás
|
2015.01.02. 21:08 - |
|
[168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
Rod Grancourt
Megforgattam a szememet. Most mar nem izgatonak talaltam ellenallasat, hanem kifejezetten idegesitonek. - igen, jol emlekszem mit mondtal, viszont nem tettem semmit azota, hogy akkor eljottem toletek... ha en tettem, tanukkal bizonyitsatok! - mordultam fel. Nagyon bepipultam, hogy olyan tettet akarnak ramsozni, amit soha el nem kovettem. Az angolazsiai elmosolyodott es Elizabethre nezett. En Nicholast bamultam meredten, hogy szoljon mar kozbe |
Elisabeth Agrieton
Pislogni is alig mertem egyáltalán nem akartam,hogy fehér ruhám véres legyen amiatt a két idióta miatt akik azt játszák kinek nagyobb a hatalma. Megforgattam a szeme de amikor letagadta a kutyámat ökölbe szorúlt a kezem és benne a csokor is- Ne tagadd le megmondtam neked hogy a sárkány felfalja könnyedén az oroszlánt! MOst mit csinálsz? megfogsz halni és én csak végig nézem örömmel- Kiabáltam vele könnyes szemmel és néztem a papot aki még várt, hogy mi történik vele mert nem akart belefolyni ebbe az egész harcba. Remélni tudtam csak,hogy kint nincsenek katonái esetleg hadserege aki beront bármelyik percbe. Nicholas csak nézett maga elé. |
Rod Grancourt
Idegesen meredtem rajuk. Katonaim segiteni akartak, igy elvagtak a torkukat. Elkerekedett szemekkel neztem rajuk, majd duhosen az angolazsiaihoz fordultam. - latod, ezt azert mert a menyasszonyom agyaban talaltak a kutyajat, brutalisan kivegezve. Nem kellett volna ezt tenned, de megmutathatom mi a kulonbseg koztem es kozted. Teged csak megfenyegettek, de csak fenyegetoztel utana. Te viszont most nyiltan kifejezted szandekaidat, s mit mondott? - fordult Nicholashoz. - ez csonkolast kovetel? Hiaba vagy herceg, itt nincs hatalmad, nem igaz? - fordult egy szamitomosollyal Elizabethhez. En verejtekezo homlokkal letaglozva hallgattam oket. - milyen kutya? Nem tudok semmi fele kutyarol! - morogtam. Ugy neztem a ket Agrientonra, mint meg soha, segitseget szerettem volna toluk |
Elisabeth Agrieton
Lassan sétáltam nem akartam elsietni,hisz ezaz utolsó szabad "sétám" és úgy éreztem a vesztembe megyek de nem tehettem semmit, az égvilágon mert bátyám így is eleget szenvedett miattam. Arcom mégmindig enyhén vörös volt ütése miatt és szám is felrepedt akkor de az már begyógyult hálistennek. Megálltam és csak néztem rájuk majd amikor megfordultak a szívem is kihagyott,hogy megtámadták a herceget de nem tettem semmit csak néztem őt. Sir John várta a parancsom majd bólintottam hogy ha kell segítsenek be leendő férjemnek. |
Rod Grancourt
A nap teljesen úgy telt ahogyan az esküvők szoktak telni. Semmi borzalmasat nem tapasztaltam. Embereimet is leültettem és figyeltem az eseményeket. Mégis valahogy az állók közé kerültünk, s csak néztem amint elindult vőlegénye felé. Érzelem mentes arccal néztem. Pedig belül majd megőrültem, hogy elvették a kihívásomat. De nem lehet enyém egy nő aki megölne engem. Amint odaért vőlegénye mellé, az hátra fordult, rám vigyorgott gonoszan, s emberei kardot rántva kerítettek be engem. Idegesen néztem körbe, embereimet nem engedté aközelebe. - ezt azért mert fenyegetni merészelsz minket! - vigyorgott. Én pedig értetlenül néztem rá. Ő tette a kutyát Elizabeth ágyába, hogy így rám terelje a gyanút. De én nekem semmi ilyen tervem nem volt. |
Elisabeth Agrieton
Egésznap körül zsongtak és már feladták rám hófehér esküvői ruhámat. Címerünk nem volt rajta, csupán fehér anyag mégis annyira jól nézett ki,hogy nagyon tetszett amikor felvettem de hamar elment a kedvem és csak meredtem magam elé ahogy megcsinlták hajamat, miközbne fecsegtek milyen gyönyörű vörös színe és felrakták ékszereimet is. Nem bírtam tovább és bementem a szobámba ahol kedvenc kutyám goltan feküdt ágyamon. Felsikítottam és eltakarva a szám zokogni kezdtem. Minden amihez szüleimnek köze volt ragaszkodtam és még ezt a kutyát anya is szerette oskat volt vele és úgy éreztem a halálávl megfosztottak újabb emlékeimtől. A földre rogyva zokogtam és remegtem miközben őreim bevágódtak és elvitték a tetemet. Biztosra vettem,hogy Rod tette de nem vádolhattam meg ma. Összeszedtem magamám majd a ávrban lévő kápolnába mentem és büszkén haladtam az oltár felé, meg kell tennem,hogy legyőzzük Rodot de amint a felesége leszek elküldöm innen vagy kidobatom hisz senki nem hívta meg.
|
Rod Grancourt
Elmentem es vissza se neztem. Bantott, hogy igy vegzodott, mert lehetett volna ennel kellemesebb is. Joval kellemesebb. Par nappal kesobb, amikor Elizabeth a szobajaba ment, az agyon kedvenc allata volt verbefagyva. Hallottam, hogy eskuvoje lesz, mert a masik kero vegul beleegyezett. Ott akartam lenni az eskuvon, ezert vootam most itt. Mindenhol az azsiaiangol katonai voltak, engem tiz legjobb skot katonam kisert. |
Nicholas Agrieton
megfajdult a fejem ettol az egesztol mert nem akartam skociaval haboruzni foleg hogy itt van a koronazas a kuszobon es mind ezt ahugom miatt. az orok kerdoen neztek ram de nem akartam itt tartani mert ugy jobban magamra haragitom ami nem hianyzott hisz igy is mar hugom veret akarta az biztos es ez engem felduhitett. bolintottam az oroknek es ok el is engedtek de megse vartam hogy kimenjen mar szolgalomhoz fordultam hogy szedje ossze katonaink kezxje ujak kepzeyet es suoljon a masik keronek aki sereget igert nekem ha megkapom embereit hugom azonnal elveheti. igy legalabb o elhagyna a varat es nyugodtabb lennek hogy nem esik bantodasa. egyenlore. |
Rod Grancourt
Elmosolyodtam. - makacs vagy... de en pedig nem hagyhatom megtorlatlanul... sajnalom. Ha te nem is, a hugodnak ra kell jonnie, hogy neha szavak dontik el emberek eletet es o sokaig volt ellenem - elindultam az orok fele - engedj el - fordultam hatra Nicholashoz. Elakartam menni, soha tobbet nem hallani errol a lanyrol es a helyrol. |
Nicholas Agrieton
neztem ra es meg mundig csak hallghattam amt mond bar turelmem mar igen csak a vege fele jart ezt tudni lehetett mar abbol is ahogy letamaszkodtam az asztalra es ugy figyeltem ot tovabb elgondolkzva.- tul reagalod rod egy lany fenyegette meg a lovad!- formedtem ra hatha eszhe tert de latni lehetett hogy nem fog mert eltokelte hogy Lisa ot fenyegette a lova keresztul ami sajnos tobb mint valoszinu volt de ezt nem mondtam ki hangosan. fontos volt nekem a hugom es erte akar harcba is keverednek. - Nem kell a hadsereged mert nem tartalak itt csak akartam hogy meghallgas - raztam meg fejem igy voros hajam megint osszekocolodott de most cseppet sem erdekelt. - de nemadom neked a hugom erte harcba is szallok- huztam ki magam avegszora ami talan eltorolheti vervonalunk |
Rod Grancourt
vegigjarattam tekintetemet a katonakon idegesen. Nem, ezt nem teheti, es megis, hiszen ebben a varban csak betolakodo vagyok. Fogamat csikorgattam - ne akard, hogy egy hadsereggel jojjek vissza - formedtem ra. Nem szabad engednem... bantott, hogy lathatoan el kell veszitenem egy valoszinuleg jo baratomat, de neha aldozatokat kell hoznia egy hercegnek. - ha a kiralyi udvarban valaki elkapna a lovadat, amin rajta ulsz es kozolne a katonaival, hogy vagjak el a torkat, te csak ugy siman szemethunynal afolott, hogy akar a te torkodat is fenyegethetik? A felfogasod nem jo. Egy lo nyakat akarta elvagni, de engem akart megfelemliteni, s ezt a torvenyben irjak, hogy a kiralyt, vagy orokoseit nem szabad bantalmazni. Ez mind fenyegetest, mind tettlegessegre igaz. Hol lenne a jovobeni birodalmam, ha ugyanugy elengednek mindent, mint az Orult kiraly? O is elengedett eleinte mindent, a fejere nottek, s a vegen csak tomeges meszarlasokkal tudta elerni, hogy legalabb feljenek tole. En ezt nem akarom! |
Nicholas Agrieton
Nem akartam,hogy eddig fajuljon de sajnos megtörtént. Bólintottam és az őrök bezárták az ajtüt,hogy ne tudjon kimenni. Mély levegőt vettem ,hogy megőrizzem nyugodtságom amiről híres voltam valamilyen formában. - Rod, nem akarom így csinálni a dolgokat- Néztem rá - Nem engedem meg,hogy elvidd a húgomat, ott vagy halál várna rá vagy rosszabb. Csak ő maradt nekem, utolsó nő a családban nem fogom elengedni ilyenek miatt mikor csak azt az ostoba állatot fenyegette meg! Gondold már át kérlek - Próbáltam jobb belátásra bírni. |
Rod Grancourt
- ebben az esetben. Magammal viszem a hugodat, a vadja skocia tronorokosenek a fenyegetese - mondtam es felalltam. Nem hagyhatom megtorlatlanul... ebben eltem fel, ezt tanultam. Ha most meghatralok soha tobbet nem fogok tudni senkit sem az uralmam ala forditani es ennel rosszabb, nincs. Mar most lattam, hogy pocsek kiraly leszek ebbol kifolyolag |
Nicholas Agrieton
Felnevettem - A lovad fenyegette meg nem téged!- Morrantam fel a végén mert nem értettem,hogy miért kell ezt így reagálnia de inkább ezt nem mondtam ki hangosan. - Ilyen esetbe felháborító,hogy bármilyen birtokom követelt, semmit nem vagyok hajlandó az ostoba húgom miatt átadni!- Ráztam meg a fejem és,hogy rájöjjön tényleg így gondolom az asztalra csaptam. - Sárkányfog völgyet védem, ahogy mindent rajta, ezt hagyták rám és szívem ez a kis hely! - Néztem rá majd hajamaba túrtam és megremegő kezem így eltakartam. |
Rod Grancourt
Megraztam a fejemet. Aztan lerogytam egy szekebe es kezemre tamasztottam homlokomat. Utalatos helyzet. - rakuldte a lovamra a katonaidat. - motyogtam. - van egy attol a vartol kicsit beljebb levo bastya... az egy valodi romhalmaz. Azt kerem... - neztem fel vegul |
Nicholas Agrieton
-Igaságosnak gondolnának aki nem foszt meg egy ősi család utolsó tagjait egy helytől mi fontos nekik. Rod én nem akarok veled rosszba lenni de azt a helyet megvédem- Nem tetszett,hogy ennyire felém magasodik de nem tettem semmit nem húztam ki magam én is ennyi behódolást megengedtem neki. - De ha jól tudom csak a lovad fenyegette meg akkor meg ezaz ügy túlzás- Ráncoltam a szemöldököm és kezemre néztem, enyre csak nőttbűntudatom és megakartam nézni húgom jól van e. |
Rod Grancourt
kihuztam magamat es ugy meredtem ra. - nem lehet buntetlenul hagyni. En leszek a kiraly, s ha barki fulebe jut, hogy semmit nem tettem azzal aki az eletemre tort, meg ha meggondolatlanul is, akkor milyen kiraly lennek? Egy olyan kiraly akit nem becsul a nepe, akit babkent mozgat a kormany - magyaraztam. |
Nicholas Agrieton
Megráztam a fejem, régen nagyon sok időt töltött ott szüleinkkel Lisa ha ezt megteszem vele biztos,hogy magábazuhan és nem fogja épp ésszel kibírni ezt, nem ezt érdemli tényeg nem tehetem meg vele ezt.- Nem, sajnálom de azt az erődöt nem adhatom át nektek az túl sok emléket hordoz magába- Néztem rá tényleg szomorúan mert én se ezt akartam akármennyire is gondolná. - Miért kell egyáltalán bárkinek is megtudnia mi történt? Ennyire akarod a családom vesztét?- Kérdeztem meg tőle mert nem bírtam eldönteni,hogy tényleg ezt akarja e vagy ennyire nem tudja félre rakni önérzetét. |
Rod Grancourt
- dontsd el. Haboru ellenunk, vagy atadod az erodot? Kesobb egy szovetseggel, amikor mar nem emlegetik, hogy miert tortent mindez, visszaadhatom neked - probaltam kiszamitani mit fog lepni erre. - persze, sajnalom, hogy igy alakult. Jobb lett volna inkabb azt beszelni, hogy az unokaocseid vagy hugaid melyik varba mehetnenek tanulni, mint ez... de hat - megvontam a vallamat |
Nicholas Agrieton
Igen nem akartam,hogy megcsonkítsák ezért nem fogom erőltetni a szövetségünket de az erőd..azt nem. Mély levegőt vettem és ránéztem, szemem rideg volt és semmi érzelem nem volt fellelhető benne. - Nem,nem adom át az erődöt semmit nem adok át ami rám maradt, mindenért harcolni fogok ezt kérlek értsd meg herceg nem akarok én se harcba kerülni- Sóhajtottam fel fáradtan. Nagyon felkavart,hogy elakarta venni tőlem azt az erődöt bár csak egy rom volt nekem nagyon fontos maradt mindig is. |
[168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|