Témaindító hozzászólás
|
2015.01.02. 22:35 - |
|
[4-1]
Ana ma is rendkívül gyönyörű volt, megértem miért tűnik annyira szerelmesnek a herceg mikor rápillant. Hihetetlen, hogy 12 éve nem látták egymást, mégis az első pillanattól kezdve hogy megjöttünk mást sem látok, csak szerelmet a herceg szemében.
- Ne haragudj, Ana, csak tudod még így sok év után is nehéz elhinni, hogy a barátnője lehetek egy ilyen csodálatos embernek, mint te. - mosolygok, majd megigazítom a ruhámat ahogyan leülök mellé a kőpadra. Az utóbbi időben amit itt töltöttünk rájöttünk, hogy mi Skótok csak egymásra támaszkodhatunk. Még mindig vannak akik nem nézik jó szemmel azt, hogy a jövendőbeli királyuk egy skót hercegnőt vesz feleségül.Csak abba nem gondolnak bele, hogy ez a házasság megerősíti Angliát, hiszen így a skótokat is maguk mellett tudhatják, valamint, ha Roderick herceggel történne valami akkor a hatalom azonnal Anára szállna, így Nicholas herceg nem csak angol, de skót király is lehetne. Az a baj az emberekkel, hogy csak a jelenlegi helyzetet nézik, az esetleges jövőbeni tényezőkkel nem sokan foglalkoznak.
- Igen éppen azon elmélkedtem, hogy itt talán sikerül majd ami otthon nem. - sóhajtok fel és halvány mosolyom ami eddig volt az arcomon most lassacskán egy merev vonallá vált az arcomon. Komolyságomat követeli ez a téma és én meg is adom neki.
- Roderick herceg merre lovagolt hajnalban? - kérdezem ugyanis a szobám pont arra néz amerre a kapu van, így láttam őt elvágtatni.
- Na és a herceg és te? - kérdezem sokatmondó mosollyal.
MEGFENEKLETT, SZÓVAL LEZÁRT!! |
Ana Grancourt
Már napok óta itt voltunk a várban ésörültem, hogy végre találkozhatok a vőlegényemmel. Az udvarhölgyeim közül egyedl Greerben bízhattam... Az udvarban találtam rá. Itt nekem nagyon rossz volt, hiszen csak benne bízhattam. Ez igazán zavaró volt. Vállára tettem a kezemet és mosolyogva megszólítottam. - nagyon elgondolkodtál, nem igaz? - érdeztem mosollyal az arcomon és leültem, jeleztem hogy ő is üljön le. - nem kell asszonyomozni...Ana... |
Fáradtan sétálgattam a kertben, ugyanis tegnap este szinte semmit nem aludtam. Már egy ideje itt vagyunk Anával, Nicholas herceg rendkívül kedves velem is, de ez sem segít azon a tényen, hogy a másik három húgom és a mostohaanyám a Norwood birtokon várják a halálos ítéletüket, vagyis, hogy az én drága jó atyám mikor kártyázza el mindenüket, vagy éppen őket magukat. Azzal tudok segíteni nekik egyedül, ha itt jó férjet találok magamnak, ami rendkívül nehéz feladat lesz, ugyanis nem akarok csak érdekből házasodni, az nem nekem való, viszont ha nem marad más választásom előbb utóbb bele kell törődnöm a helyzetbe és hozzá kell, hogy menjek egy olyan emberhez, akit nem szeretek, viszont a pénze jó alapot biztosít a húgaimnak. Fáradtan és lemondóan megráztam a fejem, majd leültem az egyik kerti kőpadra. Arcomat tenyerembe temettem és úgy hallgattam a madarak csicsergését. Álmodozásomból egy gyengéd, puha tenyér érintése ragadott ki, majd egy kedves, bársonyos hang. - Asszonyom. - álltam fel rögtön, hogy pukedlizzek Ana hercegnő előtt. Még mindig eléggé nehezen tudom felfogni, hogy egy ilyen ember a barátom. Egy gazdag, hercegnő, egy elszegényedésben lévő gróf lányának a barátnője. Szerencsére azt a tényt, hogy a családom milyen anyagi helyzetben áll jól tudom kompenzálni hogy okos vagyok. |
|
[4-1]
|