|
Témaindító hozzászólás
|
2015.01.03. 15:00 - |
 |
[19-1]
 - Örülök, hogy így gondolod. Időd és kedved sem lesz hogy azon gondolkozz hogy van mellettünk valaki. - ígértem neki egy pimasz vigyorral az arcomon miközben élveztem hogy hogyan reagál az érintésemre. Tetszett, ahogy a nyakán lüktető ér még gyorsabban és vadabbul kalimpál.
Pimaszul mosolyogtam mikor alighallható nyögés szökött ki a száján, éppen ezért tovább ingereltem. Tudni akartam meddig mehetek el vele, persze tudtam, hogy az én ingerlésem nem marad válasz nélkül, ördögi mosollyal dörgölőzött hozzám amit a testem se hagyott válasz nélkül. Az én szívverésem is meggyorsult, látható bizonyítékává vált a nadrágom elején lévő dudor az izgalmamra. - Ó te kis álnok boszorkány. - nyögök a fülébe és ismét magamhoz rántom egy újabb csókra. - Igen biztos vagyok benne, hogy nem lesz semmi probléma a nászéjszakán. - mosolygok rá pimaszul. - Menjünk ki lovagolni? Vagy van kedved bármit is tenni? - kérdezem miközben a csuklóját simogatom. |
 Folneztem ra. Nehezen megy a megnyugvas, ha tudod, hogy valakik vegig fogjak nezni az osszes legintimebb pillanatodat. A naszejszakat es meg szulesnel is ott lesz valaki. Tul elem? Igen, mert o mellettem lesz vegig.- te se aggodj! Mindent meg fogok azert tenni, hogy csak teged erzekeljelek az egeszbol. - mikor keze vegigsiklott hatamon felnyogtem es hogy bosszantsam, hozzadorgoltem magamat agyekahoz. Ha o hozhat engem ilyen helyzetbe, en is ot. Gonoszan felvigyorogtam ra, majd elleptem tole - ejnye, nem szep igy ingerelni am engem - nevettem fel |
- Ana, nyugodj meg kérlek. Figyelj rám. - mosolyogtam és az álla alá nyúltam a mutató újammal hogy fentebb emeljem az állát. - Ígérd meg hogy nem fogsz feleslegesen idegeskedni emiatt. Nekik ez a dolguk, senki nem fog semmit szólni, drágám. Ez a mi biztosításunk is. Vigyázni fogok rád. - gyengéden simogatom az arcát a hüvelyujjammal miközben a homlokomat az övének döntöm és úgy beszéltem hozzá. - Mindent meg fogok tenni, hogy ez ne legyen számodra kellemetlen, de ehhez te is kelleni fogsz drágám. Én egyedül kevés vagyok ahhoz, hogy neked védelmet nyújtsak a megpróbáltatás elől, de ha te csak rám fogsz figyelni semmi probléma nem lesz. - elhajolok tőle és ujjaimmal most ajka ívét simogatom végig. Halkan elkacagtam magam amikor megemlítette anyámat.
- Ne butáskodj, hiszen te is tudod, hogy mikor az eljegyzésünk volt mennyire szeretett téged is. Csak most meg kell békélnie vele, hogy te is az életembe kerülsz. Nem neheztel rád, majd meglátja ha eddig nem tette, hogy mennyire szeretjük egymást. - suttogtam a füle mellett, miközben háta ívén lefelé végigsimítottam a fenekén is, majd egy pillanatra elidőzve rajta még közelebb húztam magamhoz. |
Mosolyogva neztem vissza ra de mikor megkerdezte, ezt ujra tudom-e csinalni kozosseg elott, kicsit elbizonytalanodtam - ne adj idot, hogy eszembejusson, hogy neznek minket - kerleltem, kozben belekapaszkodtam, mintha mentoov lenne es megcsokoltam. Csak ugy bizseregtem erintesetol. Hozza akartam menni... most... de erre meg varni kellett sajnos. - remelem anyad nem fog sokaig neheztelni ram amiert szeretsz - sohajtottam. Anyja tipikus anya volt. Feltette fiat az uj notol, aki belep az eletebe |
- Ana-Ana... tudod az, hogy valamelyik ország trónörököse vagy sokmindent meg enged neked. Sok mindent biztosít a számodra, kezdve azzal az őrséggel ami még mindig kint várakozik az ajtón, ha azt akarnám itt és most magamévá tehetnélek, de nem teszem, mert te ennél a hideg trónteremnél többet érdemelsz. Különben pedig nem érdekel mit szólnak, nemsokára itt az esküvőnk és különben is csak csókolóztunk. - simogatom gyengéden az oldalát, majd a csípőjét, de amikor kicsit hátrébb tolt rögtön visszaléptem elé, mert úgy éreztem kell a közelsége.
- Én gyönyörű, édes és szenvedélyes boszorkám. - halkan dörmögve ejtettem ki a szavakat, minden jelzőnél egy-egy csókkal illettem a nyakát, a vállát de a legnagyobb figyelemmel a nyakán lüktető érre fordítottam.
Már nem gondoltam arra, hogy a nászéjszakán talán Ana azt mondja, hogy neki nem fog menni a közönség előtt. Tudtam, hogy igenis menni fog, mert már a tekintetéből látszott mennyire kíván engem, legalább annyira mint én őt.
- mit gondolsz a nászéjszakánkon is menni fog az amit az előbb műveltél? - kérdezem provokálóan miközben továbbra is simogatom a csípőjét olyan közel állva hozzá, hogy egy papírt nem lehetne becsúsztatni közénk. |
Ana Grancourt
Tetszett, hogy ennyire fel lehetett ot tuzelni egy aprocska, artatlan csokkal. Jo ez igy hazugsag, de maradjunk abban, hogy csak ennyi volt a csok es nem tobb. A hideg kofal teljesen megbolonditotta az erzekeimet. Hajaba turtam es ugy faltam ajkait, mintha a levego lenne. Mikor csokunk veget ert, picit eltoltam magamtol. - mit szolnak majd ha a volegenyem ilyen hevesseggel kozeledik felem, hm? - valaszoltam a boszorkas megjegyzesere. Vagtam a sertodott arcot, de kozben lehetett tudni, hogy egyaltalan nem voltam ra megsertodve. Sot, szemeim elott lecsupaszitva lattam a testet. Boldogan csokolnam minden egyes izmat, ha most valoban meztelenul allna elottem. De sajnos meg varnom kell ezzel |
- Ígérem, hogy mindig vissza jövök hozzád. - simítom meg a mellkasomon lévő kezét, majd aztán felvezetem egészen az arcáig és állánál fogva megemelem a fejét, hogy a szemembe nézzen.
- Olyan komolyan mondom, mint ahogyan itt állok. - nyugtatom meg majd meglepetten tapasztalom, hogy milyen jól a bűvkörébe tud vonni. Szorosan a testemhez feszítem az övét és leomló hajába túrok, úgy tartom magamhoz minél közelebb. Ha tehetném most azonnal felkapnám a karjaimba és a szobámba sietnék vele. Az sem érdekelne, ha a szolgálók rólunk kezdenének pletykálni, hiszen Ana úgy is az enyém lesz. Most vagy másfél hónap múlva az már annyira mindegy. Az enyém és senki másé, érte ölre tudnék menni. Miután az általa kezdeményezett viharos csóknak vége lett mélyeket lélegezve figyeltem hogyan hullámzik mellkasa minden egyes ziháló levegővételnél. Miután már meg tudtam szólalni csak annyit mondtam: - Te boszorka. - suttogom ajkaira, majd még egy szenvedélyes csókot nyomok ajkaira, miközben egészen a falig hátráltam vele, ahol nekifeszítettem a hideg kőfalnak és úgy faltam ajkait. |
Mosolyom most mar valoban lehervadtm. Ahogy ott alltunk kezem allarol a mellkasara hullot es belemarkoltam ruhajaba. - igerd meg, hogy mindig vissza fogsz jonni hozzam - suttogtam, de nem neztem fel ra, csak meredtem a mellkasara, mint aki valodi kinokat el at. Kozelebb bujtam hozza. Minnel elobb hozza akarok menni. Az ove akarok lenni, ugy szeretnem ot emlegetni, mint a ferjem. Aztan elmosolyodtam halvanyan. - de kepzeld uram, hogy feltekeny vagyok. Mig en nem lehetek senkivel, te igen... es orommel hallom, hogy nem akarsz szeretot - a lopott csokot meghosszabbitottam, s igyekeztem azt a trukkot hasznalni, amit mondtak nekem a szolgalolanyok, hogy nekik mindig hasznal. Ugy csokoltam, hogy teste ne tudjon kozombos maradni irantam. Felvallaltam ezert azt is, hogy a csok utan zihalva huzodjak el tolees egy apro ravasz mosoly bujt meg ajkamon |
- Nem csalódtam, Roderick mondta, hogy rettentő tüzes nő lettél amíg nem találkoztunk és ez tetszik. Anglia élén csak egy olyan királynő ülhet aki elvan nélkülem, ha én háborúban vagyok. - mosolygok rá miközben gyönyörű szemeit kutatom bármi féle gondolat után azzal kapcsolatban amit most mondtam. Nem tudtam hogy fog reagálni arra, hogy lesz olyan mikor itt kell hagynom őt egyedül, remélem meg fogja érteni, hiszen nincs más választásom.
- Nocsak... nocsak, nem tán féltékeny vagy? - kérdezem játékos csínytalansággal a mosolyomban és a szememben. - Hogy megnyugodhass, kedvesem, már jó ideje nem hallottam ezt csak az anyámtól és tőled. - következő lépésem a megnyugtatása lesz, hogy eltereljem erről gondolatait.
- De tudod drágám megígérem neked, hogy nem fogok szeretőt tartani. Nekem te jelentesz mindent. - reméltem hogy minél hamarabb összeházasodhatunk, mert ez a bizonytalan várakozás kezdett megőríteni. Már vele akartam lenni, azt akartam hogy mellette keljek, hogy szatén puha bőre az enyémhez simuljon minden éjjel. Ha a sors is nekünk kedvez Ana az esküvő után hamarosan gyermeket szül majd, mindegy hogy fiút vagy lányt, az jelen pillanatban nem érdekel, hiszen nem csak egy gyermeket szeretnék ettől a nőtől.
- Na és te hallottad mostanában más férfitól, hogy milyen sugárzóan szép vagy? Mert ha igen akkor sajnos ő már nem éli meg a holnapot. - mosolygok csibészesen majd loptam tőle még egy csőkot. |
Mosolyogva néztem rá - nem rettent el egy sebhelyed sem. Mert hozzád tartozik. De mindenki rettegjen aki mgegyszer megsebez téged - szememben fellobbant a harci kedv, de végül egy kedves mosollyal elfedtm. - hát, mástól is hallod mostanában? - kérdeztem és oldalra döntöttem a fejemet. nem szerettem arról beszélgetni, hogy előttem hány lánnyal volt. Valamiért mindig dühö lettem tőle, s csak remélni tudtam, hogy a mi házasságunk olyan kivételes lesz, hogy nem távolodunk el egymástól majd jó ideig. |
Mosolyogva hallgattam okfejtését és lehunyt szemmel élveztem az érintéseit. hihetetlen, de még mindig el tud varázsolni, pedig azt hinné az ember, hogy egy herceg akinek önként bújnak a lányok az ágyába már immúnissá válik. De Isten a tanúm rá, hogy mióta Ana itt van senkit nem csaltam ágyba, sőt már jóval előtte befejeztem ezt az életmódot, ezt meghagytam a többi úrnak.
- A szemem, a hajam. micsoda szépség. Még ezek a szavak is mennyivel szebbek, ha te ejted ki őket édes ajkaidon. - mosolyogtam rá és tenyerébe simítottam az arcomat, mint valami bújós macska.
- Tetszik, hogy nem rettent el egy ilyen látható helyen lévő sebhely sem. - fogom meg a csuklóját beszéd közben és gyengéd csókokat nyomok újbegyeire. |
Ana Grancourt
Mosolyogva most már bújtam hozzá, örültem annak, hogy erős kajai között lehetek. Végre úgy éreztem, hogy valóban védelem alatt vagyok itt a várban is. De az, hogy apja haldoklik, azt jelenti, nemsokára elvesz engem feleségül és ez a helyzet morbidsága ellenére, feldobott engem. - nem vitatkozom, de ha én egyre szépülök, te egyre jóképűbb vagy! - kibontakozam öleléséből és elindultam az asztalok felé. Ott pár szőlőfürt volt kitéve. Az egyiket kezembe vettem és felé fordulva elkezdtem adagolni a szemeket hol az ő szájába, hol a sajátomba. - egyre jobban néz ki a szemed, a hajad, a megjelenésed... - egyik alkalommal megsimítottam állát, melyet az általam olya annyira kedvelt hosszúra nőtt borosta fedett. - méh azt a kis sebetis szeretem - ujjam az említett helyre tévedt az állának egy részén. |
Néma tüntetéssel és egy cseppnyi rosszallással megráztam a fejem, majd így szóltam hozzá: - Nem, ez így nem igaz. Valami miatt minden napal egyre ragyogóbb vagy. Nyugodt, nem edig az a zavarodott és űzött vad, kit első nap láttam meg a kocsijából kilépve Lady Greer mellett. Ma sokkal gyönyörűbb vagy, mint tegnap, ezt hidd el a leendő férjednek. - simogatom meg az arcát miközben őzbarna szemeit kutatom. Arcának minden részletét bele akarom vésni emlékezetembe, ahogy minden reggel mellette akarok kelni, ezeket a pillanatokat is megőrizni magamban, hogy ha arra kerülne a sor, hogy csatába kell vonulni akkor is magam mellett érezzem.
- Úgy tűnik megtaláltál. - mosolygok majd egy újabb csókot nyomok az ajkaira és aztán elengedem. Nem nagyon akartam válaszolni pont itt mindenki füle hallatára aki erre ját. Inettem az őreimnek, hogy senkit ne engedjenek be, majd odavezettem az egyik beugró oszlop mögé és neki toltam. Szorosan hozzá simultam és úgy suttogtam. - Apa nincs jól, az udvari orvosok szerint legfeljebb két hónapja van. Én pedig rettegek, hogy nem leszek jó király. Rettegek, hogy nem tanultam tőle eleget - sóhajtok fel és fejemet a vállára hajtom. - Az egyetlen vígaszom az én gyönyörű menyasszonyom. Tudod az esküvőt már lázasan szervezik, a meghívókat elkezdték kihordani és ha minden a trvek szerint meg másfél hónap van az esküvőig. Ami utána lesz azt meg most még ne is említsük. - nem tudtem mennyire jártas az esküvői dolgokban, de nekem élénken él az elmémben, hogy amint elég nagyok lettünk mi is mentünk a nászéjszakai-szertartásra. Furcsa de lenyűgöző szokás. Az a tánc amit férfi és nő űz, hihetetlen. Bár némelyik Lady szemében megvillan a félelem, a legtöbb férfi még sem tesz ellene semmit. Én megesküdtem, ha ezt látom Anán, egyből cselekszem. Nem akarom, hogy kényelmetlenül érezze magát, vagy féljen. Azt szeretném, hogy csak rám figyeljen azon az egy teljes napon keresztül reggeltől hajnalig.
- Ígérem vigyázni fogok rád, mindig. - mosolygok rá, majd a derekát átkarolva az oldalam mellé fordítottam és biccentettem az őröknek. |
Elpirultam a kozelsegetol, mint mostanaban mindig. Csokjat viszonoztam es beleborzongtam erintesebe. Az ajandekat viseltem. Orultem neki es szerintem jol allt nekem, remekul tudott valasztani ekszereket, ha valoban o valaszt es nem valaki helyette. Vegigsimitottam mellkasan es ramosolyogtam. - ma pontosan ugyanugy nezek ki mint tegnap, leszamitva a ruhamat - nevettem fel. Orultem, hogy mar nem vag olyan arcot, ami gondokrol arulkodik. - csak kerestem a volegenyemet... apad hogy van? - kerdeztem aggodva |
A súlyos és gondterhes csendből ami rámtelepedett egy csengő édes hang rántott ki, méghozzá a menyasszonyom szava amikor engem szólított. - Kedvesem. - mosolygok rá miközben megfordulok, majd derekánál fogva magamhoz húzom és egy forró üdvözlő csókban részesítem őt. - mondd csak mi járatban vagy errefelé? - kérdezem kisimítva egy tincset az arcából. Hihetetlen szerencsésnek érzem magam hogy ő itt van velem, jó királynő és feleség lesz ebben biztos vagyok. Szorosan magamhozszorítva tartottam még mindig és eközben lustán cirógattam az oldalát. A menyasszonyom, a házassági szerződés aláírva, minket már semmi nem állíthat meg. mosolyogva fedeztem fel, hogy a legutóbbi ajándékomat viseli, egy gyönyörű nyakéket, ami hangsúlyozza gyönyörűségét és mivel tudom, hogy szereti a fejdíszeket így egy hozzáillő fejdíszt is kapott. - Gyönyörű vagy. minden nappal egyre szebb. - simítok végig orcáin. |
A tronteremben van. Az ajtoban allok es figyelem ahogyan baratkozik a tronnal. Emlekszem, nekem nem jelentett gondot kicsikent apam olebe ulni, vagy anyam mellett felulni a tronra, mig akkora voltam, hogy ezt megtehettem. Az emberei mondtak, hogy itt talalom ot. Mikor meguntam a csondet, megindultam fele es megalltam a hata mogott. - Nicholas? - kerdeztem hogy ram figyeljen. Mosolyogva neztem ra, mikor odafordult hozzam. Kicsit lelohadt a mosolyom amikor lattam mennyire megterhelte ez a helyzet |
Elmélyülten mászkáltam a trónteremben fel és alá. Minden egyes pillanattal amikor elképzeltem hogy a fejemre helyezik a koronát, ha majd apám meghal borzongás futott végig a gerincemen. Nem volna szabad arra gondolnom, hogy apám hamarosan meghal, de az orvos nem jósolt neki többet, mint egy-két hónap. Sajnos ezidő alatt, míg ő ágynak kényszerült az emberek már engem kezdtek királyként követni, holott én még csak a hercegük, a trón örököse vagyok és valljuk be ez nekem rettentően kényelmetlen helyzet volt. Fellépkedtem az előttem álló lépcsőkön, majd odaléptem apám trónjához és végigsimítottam rajta, majd tekintetemet a mellette álló, másik trónra vezettem, amelyen majd Ana fog mellettem ülni, ha végre megtartjuk az esküvőt és a koronázás is megtörténik. Félek a házasságtól, félek a királyi pozícióm betöltésétől, de annyian megnyugtattak már, hogy jó férj és király leszek, hogy az ujjaimon sem tudom megszámolni. Az udvari tanácsosok és anyám még húzni szeretné az esküvőt, de én már nem. Nem akarok várni, mert talán Ana még a végén meggondolná magát és valljuk be ő ugyan olyan elbűvölő és gyönyörű, mint kicsinek volt. Talán kicsit szabadabb lett a jelleme és nagyobb teret enged magának az első pillanattól kezdve érzem a szikrát. |
|
[19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
