|
Témaindító hozzászólás
|
2015.01.03. 14:53 - |
 |
[8-1]
 Roderichez és az Agrieton lányhoz léptem miután Ana odalépett Greerhez. Mindketten fogadtuk a gratulációkat, de első sorban Roddal kellett beszélnem.
- Üdvözletem Mylady. - biccentek neki majd kezet csókolok és felnézek Rodericre.
- Nos kedves rokon. Nem szeretnék hosszú beszédet mondani, de köszönöm őt neked. - nézek hátra az édes feleségemre tele szeretettel ahogyan éppen az udvarhölgyével beszélt és tisztelettel fogadta néhány pár gratulációját. - Vigyázni fogok rá, mert ő rettentő nagy kincs. - arcom derűs, a kedvem pedig ennél jobb nem is lehetne, hiszen életem szerelmét vettem feleségül az imént. A ladyre nézek, és most hozzá szólok. - Örülünk, hogy itt van, bár sajnálattal értesültem, hogy a bátyja sajnos nem tudott jelen lenni. De mint a Sárkányok utolsó női leszármazottja megtiszteltetésnek érzem, hogy vendégül láthatom. - nézek rá teljesen őszintén. A Sárkányok nem nagyon szoktak a vár közelében tartózkodni, nem úgy mint a többi földes úr, valószínűleg történt valami a múltban amiről még nem tudok és ezért kerülik a helyet.
- Most viszont ha megengednétek visszamegyek a feleségemhez fogadni a jókívánságokat, hogy ne neki kelljen egyedül. - mosolygok, majd utoljára meghajlok a hölgy előtt és visszatérek Anához. Magamhoz vonom a derekánál fogva és a vállára hajtom a fejem. - Greer, kérem kicsit vidámabban. - ugratom a hölgyeményt aki úgy nézett ki mintha citromba harapott volna.
 - Sajnálom Ana, csak a megszokás. Te is tudod milyen a helyzet, ezt nem ecsetelném tovább. Gondolom így már érted arcom fanyarságának az okát. - válaszolok óvatos hangnemben, de azért elmosolyodok. - Gyönyörű vagy, menj élvezd ki az esküvődet. - noszogatom, majd meghajlok mikor Nicholas herceg ideér.
- Természetesen, Nicholas herceg. - bólintok és egy mosolyt erőltetek magamra Ana és a férje kedvéért. Nekem még mindig Ana a parancsolóm, az ő parancsait követem. Még mindig az ő udvarhölgye vagyok. |
 ELISABETH AGRIETON
Rod átölelt de elkellett mennie,hogy húgát apja helyett az oltárhoz kísérje. Csendben néztem a szertartást nálunk nem volt ellenvetést váró pár perc azonnal összeadtak és a pap már sietett is el,hisz félt Rodtól mivel előtte vágta le jegyesemet és állt be az ő helyére. Amint visszajött halkan sóhajtottam fel,hogy nem kell egyedül itt állnom mint egy szerencsétlenség. Ana a húga boldognak tűnt ami meglepő volt számomra tudtam,hogy tényleg szeretik egymást no de ennyire? Köszöntenem kell majd őket az Agrieton ház nevében. Felnéztem férjemre,mégmindig furcsa volt számomra. - Milyen ironikus nem? nem akarok eljönni erre pont bátyám nem ér rá és itt állok mitn házam képviselője néha roppant módon idegesítő,hogy már csak ketten vagyunk- rázom meg rosszallóan a fejem. - Sok család és ház van itt biztos most akarsz erről beszélgetni tudod kislány korom óta ezt tanítják nekem és hidd el nagyon de nagyon unalmas az egész- csókoltam meg lábujjhegyre állva. Félve néztem a hercegre, képes vagyok bárkit megbántani így jobb lenne elkerülnöm bár Rod már helyre tett párszor hisz ő is herceg és vele is elvetettem már a súlykot. |
 Ana
Hihetetlennek tartottamvezt az egeszet. Vegre ferjhez mehettem. Boldogan mosolyogtam fel Nicholasra, majd elmondtam en is a pap utan a szoveget. A ferjem lett. Ahogy megcsokolt, szinte a fellegekben jartam. Nem birtam elhinni ami tortent velem... Igazan szerencses vagyok, hogy olyan emberhez mentem hozza, akit szeretek. Kevesen teherik ezt meg. Jo is, hogy idaig eljutottam agyilag, meg kell ismernem batyam feleseget. Mikor kicsit el kellett szakadnunk egymastol, Greer melle mentem. - istenem... Olyan arcot vagsz mintha kovegzesen lennel!
 Rod
Amint a volegenyhez kisertem hugomat, felesegem melle alltam. Nem a hugomat figyeltem, hanem ot. - ilyen eskuvorol beszeltem amikor azt kertem gyere velem skociaba - motyogtam a fulebe es amikor vegre barmit tehettem, atoleltem ot, hogy hatha igy kellemesebb lesz neki ez a hely es helyzet. - sokan eljottek, a tobbseguket szerintem ismered. Beszelni kellene veluk... Kivel lenne erdemes jo barati kapcsolatot apolni? - kerdeztem raemelve tekintetemet, miutan vegeztem a tomeg pasztazasaval |
Miközben gyönyörű menyasszonyom felém lépdelt egy apró mosolyt ejtettem az előtte haladó Greer-re is. Rengeteget segített hogy felismerjem az igaz szerelem érzését, még akkor is amikor sokan azt mondták Ana nem királynőnek való, mert igen is volt ilyen is. Figyelmemet a rövid köszönő mosoly után továbbra is Anára vetettem akit a bátyja, Roderick kísért felém. Miután elém ért leléptem a lépcsőről, majd megfogva a kezét magam mellé vezetem. Bátorító mosolyt küldtem felé, majd halkan annyit súgtam: - Gyönyörű vagy édesem. - mosolygok rá és elismétlem a pap által elmondott eskümet. Mivel még nem halt meg apám ezért még nem koronáznak meg, ezután pedig már a trónon ülnénk.
Ujjaimmal finoman simogattam a kézfejét és a tenyerét, majd miután ő is elmondta az esküt szenvedélyesen megcsókoltam.
Szerettem volna elvegyülni, de ott kellett állnom Ana mögött. Ez bár nem is volt baj, de így semmi esélyem nem volt, hogy férjet fogjak magamnak. Mosolyogva néztem végig a páron, majd az összegyűlteken. Nem lepett meg, hogy ennyien vannak, de azért mégis csak annyira más. Itt van mindenki aki számít még olyanok is akiket egyik fél sem ismer, csak a királyi pár barátai... |
ELISABETH AGRIETON
Volt e kdvem eljönni ide? Nem egyáltalán nem hisz úgy volt,hogy nem is jövök mert már Rod és bátyám is belement de Nicholast fontos ügyek szólították el Sárkányfog völgyből így én képviselem a házam hisz más már nem is tudta volna. Napokig varrták a ruhám, vörös volt, arannyal és persze a családi címer is rajta volt a büszke sárkány. A nagyterembe álltunk férjemmel és vártuk végre megjelenjenek és elkezdődjön ezaz egész ceremónia. A díszlet csodás volt és fényűző de nem vártam mást egy király családi esküvőtől. Nekem persze nem volt ilyen hisz büntetés volt a házasáságom Roddal csupán a pap összeadott minket. Felnéztem rá aki csak úgy vigyorgott hisz a húga megházasodik végre és tetszett is neki ezaz egész amíg én elhúztma a szám és neki dőltem. Csak azért jöttem el ide,hogy jó pontot szerezzek férjemnél és tetszett is neki szerinte,hogy eljöttem vele mégis. |
A nap hamar eljott, bar most tokeletesen gorcsben allt a gyomrom. Reggel ota nem talalkoztam Nicholasszal pedig most ra lett volna szuksegem, azt szerettem volna, ha mellettem all mig foladjak ram a ruhat, mit elkeszitik a hajamat, ehelyett o mar a pap elott alltes ram vart.koszorus lanyaim meg izgatottabbak voltak mint en. Mikor kinyilt az ajto, en belepte, s elindultam. Olyan tokeletesen nezett ki a pap elott allo ferfi. Szinte elajultam a hirtelen jott stressztol.. ramosolyogtam Roderickre, aki mellettem haladt, mint kiserom |
Eljött ez a nap is amikor végre tényleg az enyém lehet Ana. Már másfél hete lázas szerveződés és igazgatás ment a díszítésben, az élő virágokat pedig ma reggel tették fel, ezzel koronát ültetve az eddig amúgy is gyönyörű bálteremre. Nem igazán engedtek be sem engem sem Anát, ja és jut eszembe őt már reggel óta nem láttam, vagyis tegnap este óta, mikoris kint andalogtunk a tónál és én megosztottam vele minden félelmemet ő pedig csendesen végihallgatott, majd hozzámbújt és megcsókolt, ezzel biztosítva engem arról, hogy rá mindig számíthatok. Már teljes "harci díszbe" öltözve álltam a pap előtt és a terem ajtaját lestem, hogy mikor lép már be végre az én gyönyörű menyasszonyom. Nem mindenki lehet ennyire szerencsés, hogy szereti a lányt, sőt az is viszont szereti és még gyönyörű is. Mivl még jelezték, hogy Ana készülődik így lazítottam a tartásomon és leléptem a lépcsőzetről, ahol eddig álltam. Elsétáltam az alattvalóim között és minden Lordot vagy tábornokot a nevén köszöntöttem. Szerencsés vagyok ilyen téren, mert elég sok nevet meg tudtam jegyezni már annyi idő alatt mióta apám mellett én is ott vagyok a panasznapokon, lovaggá ütéseken.
Hirtelen nyílik az ajtó, én pedig visszaállok a helyemre, majd nemsokára meglátom gyönyörű menyasszonyomat. |
|
[8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
